Miért gondolják a fiúk, ha egy lány kedves velük, hogy már mindjárt szeretne valamit tőlük?

Nem értem a fiúkat. Anyukám úgy nevelt, hogy mindenkivel úgy bánjak, ahogyan én szeretném, hogy bánjanak velem. Alapból egy kedves ember vagyok mindenkivel, kivételek talán azok, akiket nem kedvelek, de őket csak elkerülöm és kész. Egyre többször tapasztalom azt, hogy egyszerű mindennapi helyzetekben, vagy akár szórakozóhelyen, ha kedvesen, udvariasan válaszolok mindjárt azt hiszik a fiúk, hogy ismerkedni szeretnék, vagy bármi más. Arról nem beszélve ha valakit elutasítok. Nem szoktam soha senkit megalázni, így tisztelettel, négyszemközt, vagy más diszkrét úton adom a fiúk tudtára, hogy nem szeretnék semmit. Szóval akkor is szépen, hogy ne bántsam meg. Ekkor meg nem értik meg, nem fogják fel és folytatják a nyomulást. Ez miért van?