Miért van ennyi besérült, önbizalom hiányos, depressziós fiatal srác? Köze van az ország zajló eseményeknek hozzá?

a tanulság, h nem a jövőn kell merengeni meg siránkozni, h "jajjj sose lesz pénzem... jajj sose lesz nőm" és közben elfecsérelni az életed...

ha alapból nem egy érdekes ember és még nem is néz ki vki jól, azért még ezer meg egy dolgot találhat amiben örömét leli... pénzkeresetre is millió+1 lehetőség van. egyrészt nem kell mindenkinek diplomásnak lenni, büfészakon, hanem igenis elmenni villanyszerelőnek, autószerelőnek stb. egy normális csajnak sokkal inkább bejön egy munkás csávó mint egy bölcsész v unalmas közgazdász...

ha meg esze sincs és lusta is, akkor még mindig hatalmas lehetőségek vannnak. h a kérdésre reagáljak ma pl kifizetődő egy fantomcég alapítása ami számlahamsítissáal foglalkozik... kockázata kicsi, mivel rengeteg ilyen cég van, de hát azért igen kell hozzá egy kis bátorság... de a nők pont a "rosszfiúk"ra buknak!

"egy normális csajnak sokkal inkább bejön egy munkás csávó mint egy bölcsész v unalmas közgazdász..."

És ez tényleg igaz. Akár hiszi valaki, akár nem. :) Rengeteg talpraesett szakmunkásképzőt végzett srácot ismerek, akiknek szép, értelmes, tanult, jó családból való barátnőik lettek. Ha nem csak "flancolni" akar valaki (meg pénzt), akkor könnyebben beleszeret egy szorgalmas, életrevaló, vicces srácba, mint egy diplomás "nagyokosba" (aki mellesleg talán nem is annyira értelmes, amilyennek látszik!)

igen és azt tegyük hozzá, hogy alapból nem az unalmas emberek mennek közgazdásznak, mérnöknek, de az egyetem meg a munkájuk kiöl belőlük mindent ami érdekes, és nincs is semmijük amiben boldogságukat lelhetnék. ezért szürkék lesznek, nem kellenek a nőknek max a pénzük!!!

ezért van a sok sztori az informatikusokról, pedig ott is vannak érdekes és jól kinéző emberek, csak teljesen lestrapálja őket az egyetem és nem jut idejük csajozásra.

és ott rengeteg a frusztrált csávó, pedig ha ők pl. autószerelőnek mentek volna, és mindennap leugranának sörözni, v bulizni, lenne idejük sportolni stb akkor lenne csajuk is!

"egy normális csajnak sokkal inkább bejön egy munkás csávó mint egy bölcsész v unalmas közgazdász..."

:D Igen.....ebben biztos vagyok. :D

Amúgy nem tök mindegy mi az oka? Ez az igazi vesztes hozzáállás, hogyha gond van, akkor nem a megoldást keresik, hanem az okot, amire lehet fogni.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=i2JIH..

Ezen múlik az egész, hogy sikeres leszel-e az életben, nem azon, hogy szakmunkás vagy, vagy diplomás (persze azért sikerült idehozni pár embernek ezt a fajta frusztrációját), és nem azon, hogy kik hadoválnak a Parlamentben.

Az egy nagy tévhit, hogy a sikeres embereknek az ölükbe eset minden (saját tapasztalat). Lehet, hogy ti már azt látjátok, hogy drága kocsival meg fullos csajjal mászkálnak a városba. Azt a pár %-ot, aki pénzes családból jött leszámítva, komoly meló és elkötelezettség van mögöttük.

Bár hiába írogatom ezt erre az oldalra, itt csak azt lehet írni, hogy szar nekem és dögöljön meg mindenki, akinek jobb.

Nagyon felértékelitek ezt a "ha szakmunkás lenne" dolgot.

De a szakmunkás az dolgozik 12 órát, szóval ideje az nem sok marad ilyen "egyéb" dolgokra. Bemegy reggel 6 meló este 6-ig aztán irány a csehó. (Vagy bevásárolni és főzni valamit holnapra...) és máris itt az este hamar kell aludni, mert másnap megint félötkor kelni kell.

Szerintem nem csak fiúkkal van a baj, hanem velünk lányokkal is.

No én nem érzem magam sem depressziósnak, sem önbizalom hiányosnak.

Ez a rendszer piszkosul felgyorsította az életet. A szüleink nem voltak erre felkészülve. Hajtottak, mint állat, hogy meglegyen a kis pénz az Adidasszra, meg a kajára. Nem volt idő foglalkozniuk velünk. Mi meg éltük a kis szabad életünket, hatalmasra nőtt az egónk, amit a szüleink hol jól, hol rosszul tűrtek. Mi meg ugye nagy lányok és fiúk lettünk, nem hagyunk beleszólni az életünkbe. Meg is van a látszatja. Gyerekfejjel kell helytállni az életben. Vagy sikerül, vagy nem. Ebben az esetben haragszunk mindenre, és mindenkire.

Van egy Zorán szám. Sajnos nem tudom a címét, de érdemes lenne mindenkinek meghallatni. Arról szól, hogy egy apa elmeséli az életét. Megszületik a gyereke, kikerül a bölcsőből, majd nem sok ideje van törődni vele, mert egész nap csak lejsztol a pénzért, a megélhetésért. Azt szeretné, ha a fia rá hasonlítana, ha felnő. Felnő a fia, majd elköltözik. Neki is fia születik, de a nagypapára már nincs ideje. Keressétek meg ezt a számot, és hallgassátok meg. Nagyon tanulságos.

Engem itt legorombítottatok egy kérdésem kapcsán egyszer, hogy nagyon függök a szülőktől, és, hogy nekem könnyű, mert a szülői háttár nagy lökést adott az életkezdésemhez.

Ha mindenkivel ennyit foglalkoztak volna a szülei, mint velem és a testvéreimmel, akkor sokkal, de sokkal kevesebb lenne a depressziós. magával semmit sem kezdeni tudó fiatal. Én nagyon szeretem a szüleimet, és máig hozzájuk fordulok, bármi bajom, problémám adódik. vagy tudnak segíteni, vagy együtt szomorkodunk a helyzeten. Mert az sem mindegy, hogy van e mellettünk valaki, aki megért, vagy egyedül kell a terheket hordozni. A mai fiataloknak, és ebbe én is benne vagyok, nem a legfőbb problémájuk a politika. Azt oldják meg a szüleink. Nekünk a saját kis életünket kell elkezdeni, és jó irányba kormányozni, vagy kormányoztatni, ha kell.

http://www.youtube.com/watch?v=EMjrPCDVmKM

Megtaláltam a Zorán számot! Hallgassátok meg!

"Ha meg mégis, akkor se értem, mindenki hitelre vesz TVt stb, kidobja a pénzt BKVra, tanulásra, telefonálásra meg ilyenk marhaságokra."

Egyetértek a válaszoddal, de azt azért nem értem, hogy szerinted a tanulásra költött pénz az miért kidobott pénz?

"Megszületik a gyereke, kikerül a bölcsőből, majd nem sok ideje van törődni vele, mert egész nap csak lejsztol a pénzért, a megélhetésért. Azt szeretné, ha a fia rá hasonlítana, ha felnő. Felnő a fia, majd elköltözik. Neki is fia születik, de a nagypapára már nincs ideje. Keressétek meg ezt a számot, és hallgassátok meg. Nagyon tanulságos."

Na ezért taszítottak engem mindig a karrierista férfiak. Minek a gyerekemnek olyan apa, aki szinte nem is ismeri? És akit szinte nem is ismer? Az én édesapám becsületes munkásember volt, sokat dolgozott, de az estéinket mindig együtt töltöttük, a család, mesélt nekem, beszélgettünk, játszottunk. Mert letelt a munkaidő és aztán a családjáé volt.

Nekem nem kell karrierista férfi, aki üzleti utakra mászkál. Pedig akadt volna, mindenki hülyének nézett, mert ugye "mennyi pénze van!" (és még csúnya se volt). De nem... számomra nem erről szól egy család.