Úgy érzem, ő az igazi, de ő csak barátként szeret. Mit tegyek?

A 2. és 5. válaszolónak van igaza, hiába lettek lepontozva! Sajnos elég sok tapasztalatom van ezen a téren oda-vissza. Én is évekig voltam olyanba szerelmes, akivel nem volt esély a kapcsolatra, persze én is száz százalékig biztos voltam benne, hogy nekem aztán soha többé senki! Meg hogy az életben csak egy szerelem van! Sőt, nálam még az is volt, hogy inkább meghalok, mint hogy nélküle éljek! Pedig nem is voltam már a tinikorban. Aztán most itt vagyok egy boldog házasság kellős közepén, a férjem csodálatos, szerelmesek vagyunk egymásba, szeretjük egymást. A régi szerelmemre meg szeretettel gondolok, mint valakire, aki meghatározó része volt az életemnek, de mint pár már nem kellene soha.

A másik oldalát is tapasztaltam: belém voltak szerelmesek évekig, engem érzett egy srác az egyetlen igazinak, akin kívül nem képes mást szeretni. Meg kell mondanom, hogy bár tényleg kialakulhat barátságból szerelem, ahogy telnek az évek, egyre kevesebb az esélye. Én eleve tudtam, hogy ezzel a sráccal (habár rendes volt, haver volt), az életben nem lesz köztünk semmi, mert nem tudok beleszeretni, teljesen mindegy, mit csinált volna. A végén már idegesített, hogy akármit is mondtam neki, ott reménykedett, szomorkodott, próbálkozott. Meg is szakadt még a barátságunk is. Mellesleg nemrég láttam egy közösségi oldalon, így évekkel később, egy helyes, aranyosnak tűnő menyasszonya van, tehát ő is tovább tudott lépni.

Tudom, szereted, most ő az egyetlen igazi, nem pasizol. Ne is pasizz! De szórakozz, ismerkedj, ne zárd ki az életet! Többet nem is mondok, mert felesleges az a tanács (pedig igaz és jogos), hogy felejtsd el, azt egyből úgysem lehet.