Más is érzi úgy, hogy belefáradt ebbe az egész párkapcsolati témába?

Úgy nézem, hogy te is elérted azt a pontot, amikor rájöttél, hogy semmi értelme az életed nagy százalékát arra áldozni, hogy erőltesd a párkapcsolatokat. Ebben az a jó, hogy levetted a válladról a kényszert, a nyomást, így talán nem fogod magad reménytelen párkapcsolatokba hajszolni ezután.

Továbbra sem értem, miért lenne nyomorult hely a világ, semmivel sem rosszabb, mint az előzőek voltak. Mármint nem is feltétlen jobb, de annyira divatos dolog lett egyfajta középkorként lefesteni a helyzetet, pedig korántsem erről van szó. Semmivel sem dominál jobban a pénz, mint a történelem korábbi szakaszaiban, csak akkor eleve nem is születtél egyenlőnek, így fel sem merült, hogy ez mennyire gáz. Hogy a becsület, hűség, tisztesség mennyire voltak általános erények az emberek között korábban, maximum a regényekből tudjuk, azok meg nem tükrözik éppen szociográfiai tanulmányhoz illő precizitással az adott kort, hogy finoman fogalmazzak. Én nem vágyom egyik korábbi korban élni sem, de szerintem a fanyalgók többsége sem találná a helyét.

Nem kell erőltetni a dolgot, majdcsak jön magától! De ha neked jó egyedül az sem probléma!

Én szeretnék már egy normális pasit találni, de néha úgy érzem sosem találom meg a párom... 22/L

Az a baj, hogy bár még csak a huszas éveid elején jársz, de már volt egy csomó csalódásod pedig még csak most kéne kezdened "élni igazán". Milyen párkapcsolatról beszélsz huszon évesen? 20 év alatt nem hívnék semmit párkapcsolatnak. Ha viszont nem lennél már megcsömörölve az egésztől, most már elérted azt a kort, hogy ha adódik valaki, lehetséges belőle kialakulhat akár párkapcsolat is.

Az ürességet azért érzed, mert magányos vagy, és kiábrándult, de hidd el, hogy jobb párosan az élet.

Aki egyedül marad, bár élvezheti az életet, nincs úgymond megkötve, bármit csinálhat, de egy idő után biztos, hogy hiányozni fog neki egy társ, lehet, hogy fiatalon még nem, de kicsit idősebben már tuti.

Nem tudom mennyi idős vagy pontosan, de szerintem, neked nem kellett volna eddig túl komolyan venni, és ha már kb. 25 vagy, akkor egy 22 fölötti csaj már talán elég érett egy hosszútávú kapcsolatra.

Én 21 voltam, amikor összejöttem a párommal, és a férjem lett.

Ez sok mindentől függ, pl. ha a lány továbbtanult fősulin vagy egyetemen, nem mindenki akar komoly kapcsolatban lenni, mert a tanulásra koncentrál.

Vagy, ha valaki tizenévesen nem fiúzott, az sem akar komolyat még (bár vannak kivételek).

Vagy egyszerűen nem érzik azt, hogy te lennél az igazi nekik, és jobb ha ez előbb derül ki.

Próbálkozz rendes, érett gondolkodású lányoknál, és ne vedd túl komolyan, lehet aztán mégis az lesz belőle.

Mi sem úgy kezdtük a férjemmel a kapcsolatunkat, hogy hosszútávúra terveztük, de így alakult, és ez nagyon jó.