Ez nagyon para. Ha "belevinném magam" akkor szerintem anyám kinyírna! Mit csinálnátok a helyemben?

Nos az a helyzet hogy -igaz, nem vagyok már 15 éves (27 éves vagyok)- a kitartásomnak is köszönhetően belekerültem egy jó körbe, ahol most rengeteg emberrel találkozom és dolgozom együtt. Megismertem az egyik "társamat", akivel közös szerepet kaptam (színész). Ez most olyannyira összeköt minket, hogy szinte vele kelek és vele "fekszem". Mivel próba próba hátán.

Ami para azaz, hogy ez a férfi (úgy látom) hogy nagyon elkezdett vonzódni hozzám. Mivel nagyon sok időt töltünk együtt, így volt már alkalmunk megismerni egymást (lelkileg csak!! Semmi nem történt közöttünk a kézfogáson kívül kb.). Nagyon normális értékrendje van ami ugyanolyan mint az enyém. Az életstílusa is az.

Ezzel kapcsolatosan két dolog van, ami számomra sajnos kizárja ezt az életemből -mivel szerelem ide vagy oda az észnek mindig az első helyen kell lennie!- az egyik az az, hogy "házi nyúlra nem lövök" azaz a "munkát, munkatársat" nem keverhetem be a magánéletembe, a másik meg az, hogy 20 évvel idősebb nálam. Viszont amúgy vonzódás megvan, de tuti hogy nem fogok csinálni semmit se.

Egyik "turné" folyamán is volt már olyan, hogy egy kemény nap után keményen berúgtunk (jó, persze nem fekve hánytunk...hanem csak nagyon jó állapotba kerültünk) és nem történt semmi akkor se. Még egy baráti ölelést se engedtem, mivel akármennyire legyek "bedrogozva, lekötözve, beszívva...akármi" akkor is helyén van az eszem. Muszáj.

Szerintetek mit kezdjek magával az érzéssel?

Illetve egyszerűen csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Ti mit tennétek?