A mániákus depresszión (bipoláris betegségen) segít a szerelem?

10 -es, nem értek egyet vele, hogy magával húzná a depresszióba. Egyszerüen nem feltétlenül van így 10 ből 3 esetben igen, de ahhoz a másik fél is hajlamos kell hogy legyen. Egyszerüen ha a nő egy életvidám, tele pozitív kisugárzással, életcélokkal egyén, akkor totál immunisnak kéne lennie a negatív kisugárzású ember nyavajáira, és mint egy védőangyal, úgy tudna segíteni rajta. Ha valaki nem elmebeteg / vagy nincs semmi olyan nyomós ok, ami miatt depresszióba taszítható lenne, akkor nem is lesz az. Apám, amikor majdnem felkötötte magát mániás depressziójától, hát igen, sajnáltam, de attól még tudtam röhögni a Gálvölgyi shown. Ezek ilyen dolgok. Tolerancia! Pont ahogy a fentebbi valamelyik kommentelő is írja, hogy hagyjátok a depis embert ,nem kell az nektek, itt az élő írott példa, hogy sokan gyülölik, megvetik őket, kiközösítik, jobb inkább hagyni , elketülni hozzáállással vannak. Akkor a depressziósok mért rokonszenvezzenek az ilyenekkel?

Azzal egyetértek, ha nem örökre érzel szerelmet iránta, ha nem ő a mindened, akkor hagyd időben el, mert tényleg egy szerelmi csalódás miatt levágatja a fejét egy vonattal a végén, az meg nem biztos hogy a te slepped kell legyen. Ha igazán önzetlenül szereted, csak akkor állj ki mellette! Küzd érte, és meglátod, egy kincs leszel számára.

66%-os, a te hozzáállásod nagyon jó.

"Egyszerüen ha a nő egy életvidám, tele pozitív kisugárzással, életcélokkal egyén, akkor totál immunisnak kéne lennie a negatív kisugárzású ember nyavajáira, és mint egy védőangyal, úgy tudna segíteni rajta."

Ezt úgy kell érteni, hogy vannak depressziós emberek, akik nem tudnak, vagy mernek "meggyógyulni". Elég hülye szöveg ez, mert tudom, hogy nem csak rajtuk múlik!

Úgy tudja magával rántani a másikat, hogy nem örül a vidámságának, nem pozitívumként értékeli, hogy őt is kimozdítja, felvidítja kicsit.

Hanem állandóan azt várja, hogy vele együtt negatívan lássa a világot. Mivel, ha nem így van, akkor a másik önző, érzéketlen.

Szóval, a partner, a nagy igyekezetében, hogy együtt érezzen, segítsen, annyira azonosul, annyira átveszi ezeket a dolgokat, hogy a végén benneragadhat.

Jó kusza lett, de az a lényege, hogy a depressziós gyakorlatilag azt várja, hogy a másik is vele szenvedjen.

A másik örömében meg nem osztozni akar, hanem önzésnek fogja fel.

Más szempontból igaz, amit írtál. A pozitív emberekre elvileg tényleg nem "tud" veszélyes lenni ez, esetleg akkor, ha megértési, együttérzési igyekezetükbe beazonosulnak a dologgal.

Danielle Steel:Hullócsillagom

Olvasd el! Az írónő mániás depressziós fiáról szól. Ő 19 évesen öngyilkos lett. Érdemes elolvasni. Mindent megtudsz erről a betegségről és a vele való küzdelemről.