Más is van így?

Én is dettó ilyen vagyok, már évek óta. Sokkal jobban szeretek hétvégente itthon ülni és animézni, minthogy a barátnőimmel plázázzak. Sokszor meg is kapom hogy miért nem megyek soha sehova, amikor tök sok szabadidőm van. Én is elég elvont vagyok a magam módján, de nekem mondjuk nem is hiányzik egy fiú, elvagyok egyedül. Az embereket én sem csípem, ha lehet, akkor is inkább egyedül megyek el valahova.

Szerintem járj fel animés fórumokra, ott tuti találsz magadnak barátnőt :)

19/l

Hát én is valami hasonló vagyok :) mondjuk, én azért "menekültem" az animékbe, mert nem igazán voltak őszinte barátaim. Én se szeretek kimozdulni, de mindig is el akartam menni a bulikra, de amikor meg ott voltam, baromi sz*rul éreztem magam.

Szerintem is, ha a leggyorsabban szeretnél barátnőt találni, akkor con, bár én eddig nem voltam egyiken se, így én se ismerem a helyet és a közösséget.

A fantázia világ nem rossz, de sok időt elvesz az életből.

Amit szeretnék mondani, hogy határozd el magad de nagyon, próbálkozz. A fórumos ötlet se rossz.

Mondom én a sokéves tapasztalatommal, főleg a szerelemben. Ha megmondom a korom, már egyből nem is lenne érdekelt a szövegem :)

Én is hasonlóan gondolkozom, sok ember között kicsit félénk is vagyok, a tömeg zavart vált ki belőlem, ez van:)

de barátokkal mindenhova elmegyek, ha lehetőség van rá akkor próbálom ott jól érezni magam. Ha meg nincs semmi nem szervezkedem, ennyi.

ha lesz barátom akkor vele fogok hétvégénként animézni, ha nem akkor meg ezt folytatom:)

Ebben az az érdekes, hogy itt olvaslak benneteket és megilletődöm. Én anime nézés előtt voltam ilyen zárkózott és magányos. Furának tűnhet, de én épp ezekben a "rajzfilmekben" láttam lehetőséget az emberekben. Attól nyílt ki a szemem! Már látom az emberekben a jót, a hajlamot a barátkozásra! Oké, már 25 vagyok, a mai napig rajongással töltenek el ezek a (sok helyütt agybeteg elképzelésekkel teli) történetek. Látok az emberekben fantáziát, életkedvet, társaságot! Nekem annak idején ez hiányzott belőlük.

Párt nem nektek kell találni, csak a jelentkezőket kell észrevenni. Aki ott ül tőletek párcentire, vagy oda ül majdnem az öletekbe, csak, hogy feltűnjön nektek... A kedvességet mindenki megérzi! Ahogy a hiányát is. Ha nem látnak, nem látszik az arcotok, úgy nehéz. Be kell mutatkozni a világnak, hogy léteztek. Az arcotokon kell ülnie a felkiáltásnak: Hé, itt vagyok ám! Halihó!" és higgyétek el, ha elkaptok egy-egy pillantást, ha visszamosolyogtok, mikor kérdeznek, kispiskóta lesz a további. :*