Nem tudom mit csináljak, az én helyzetemben?

Mert már több mint 4 éve szeretett hiányom van. Még nem voltbarátnőm, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy nagyon magányosnak érzem magam. Olyan jól esne ha valaki foglalkozna velem. Vagy ha átölelne, mert akkor azt érezném, hogy valakinek fontos vagyok. Annyira felerősödtek bennem a magányosság érzései, hogy majd bele szakad a szívem. Van nekem egy lány barátom, aki az osztály társam. Ő sokat tanul így nem sokat beszélünk, de amikor látom, hogy más fiúkkal ölelkezik majd bele szakad a szívem, hisz oly jól esne főleg tőle. Mert szeretem. De valahogy velem nem tud ölelkezni. Valamiért csak beszélő viszonyban vagyunk és bizalmi viszonyban. Már-már annyira bántanak ezek az érzések, hogy órákon át zokognék, de nem akarok sírni férfi lévén, sem azért mert nem akarok már sírni semmiért eleget sírtam már dolgokért. Már a halál is jobb lenne ebben az állapotban mint, hogy tovább marcangoljon a magány és a vágy, hogy ő majd meg ölel.