A srác akivel jóba vagyok, mindenről eldumálunk ma hozzám se szólt, csak messziről nézett bánatosan. Miért?

Két lehetőség áll fenn:

1 UFO elrablás áldozata lett

2 Rossz napja volt,valami bántotta.

Nahát, mintha rólam lenne szó.

A történet az, hogy volt egy lány, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, elkezdtem már ismerni, mint a rossz pénzt (legalábbis én úgy gondoltam) és láttam, hogy más, mint a többi. Az egyéniségébe, személyiségébe szerettem bele, nem pedig úgy voltam vele, hogy "hú de qvaszép, akkor most jól megqrom". És állandóan mosolygós volt, meg annyi kedvességet csinált velem, mint "vadidegennel", hogy persze hogy éreztem valamit iránta.

Ám mikor rákérdeztem, akkor már "jelképesen elküldött a 3.14csába" (bocs a cenzúráért, de fennakadtam a gyakorikérdések trágárságszűrőjén xD). Kiderült, hogy mindenkivel ilyen szokott lenni és nem én vagyok az egyetlen, aki félreértette és a barátsághalmazba került.

Aztán kerülni kezdtem, de nem azért, mert "most játszok vele és elérhetetlenné válok", hanem mert nem volt már azután olyan jó érzés vele lógni. Később egy ideig megint beszéltünk egymással, utána megint nem. A mostani helyzetben már azt se tudom ki kezdte a "látványos leszarást", ő vagy én, de ennek így kell lennie, nem szabad vele foglalkoznom, különben sose fogok túllépni rajta, annál jobban depresszióba esek és elveszítem magam.

Kicsit magambafordulós lettem. Nem beszélek emberekkel, csak azokkal, akik már nagyon régóta jóismerőseim. Mert bánatos vagyok, ám ha elmúlik, akkor minden jobb lesz. Bár van egy kicsit olyan érzésem a lányban, mintha azt gondolná "hmpf, ez a fickó idegesítő alak, jobb ha kerülöm". Sose tudom meg az igazságot.

Hogy a te embered felé mi a baj van, azt én nem tudom, de talán ennyit tudok mondani: csüngj egy kicsit rajta, vidítsd fel, sőt, kérdezd meg mi a baja. Lehet szerelmes beléd, de egy melankolikus elvont idióta, vagy tényleg történt valami személyes tragédia vele, ami miatt befordulós let és "idegenekkel" nem beszél.