Hogyan tudnék kiszabadulni a mókuskerékből?

Prűd, torz nevelést kaptam, elkényesztettek, bár dolgoznom kellett kerti munkákon, háztájban, épitkezésen, mégis mindig elégedetlenek voltak velem, utolsó lusta semmirekellőnek tartottak apámék. Az sosem zavarta öket, hogy a lányokkal semmilyen ügyem nincsen, amikor volt, akkor csak lebaxást kaptam, amiért másképp viselkedtem az érzelmi érintettség miatt.

bekerültem egyetemre, nehéz iskola, nulla lány. Mivel gyenge középsikolábol jöttem, ezért szépen bukdácsoltam az elején, ekkor is elö lettem szedve, hogy azért bukok meg, mert zenélek (igen, elektronikus zene volt a hobbim éveken keresztül)

3 éven keresztül semmi közöm nem volt nőkhöz, minden héten sirtam a vonaton hazauton, sokszor éjszaka is a koliban. Igy kellett végigküszködnöm magam vizsgákon, feladatokon.

Lett végül egy kis elhanyagolt csajom, vele voltam 1 évig, ha ő nincs meg a szex, akkor tuti kibukok az egyetemröl. Amikor volt csajom, akkor szépen ment az életem, BOLDOG VOLTAM. Én hagytam ott a csajt, mert sosem szerettem.

Most meg megprobáltam becsajozni itt pesten, de egyszerüen nem sikerül. Sorra randizok nökkel, smárolok is velük, mégis elküldenek a francba...leráznak.

Munkát sem akarok keresni, mert kicsit felháborit, hogy nincs csajom, pedig rengeteget küzdök érte, hogy legyen. Számtalan nővel ismerkedtem meg már, smároltam annyival, hogy meg sem tudom számolni, de leráznak és leráznak. Mintha semmi érdekük nem lenne abban, hogy velem szexeljenek vagy bármi. Nyilván ha sexelni nem akarnak, akkor járni sem.

Nyelvvizsgát kéne csinálnom, meg már pénzem is elfogyott, minden napom értelmetlenül telik el. Társkeresözöm egész nap, hátha lesz valami, de persze nem.

Ha elmennék dolgozni, akkor se lenne semmi, lévén hogy az egyetemen se volt. Minden napom céltanalnul telik, fáradtan, minden nap sirok már, hogy másoknak miért van csajuk akkor is ha trógerek, nekem meg miért kell dolgozni meg küszködni, hogy ESETLEG lehessen egy csajom. Nem értem az összefüggést. Hogy lesz a munkaviszonytól csajom?

Nem tudok kiszabadulni ebböl a mokuskerékböl, minden energiám elfogyott, és még mindig nem tudok becsajozni. Elegem van belöle, hogy 3-4 évente van valakim. Felőrli az egész életemet, hogy ez a sorsom, hogy most megint várjak ki tudja mennyi időt, amig rendbejön az életem a nulláról, vagy egyáltalán lesz életem, mivel sosem volt igazán. Mondjuk a becsajozás ugyse ezen mulik, hanem a külsőn...a csunya lányokat nem érdekli az életem, nekik teljesen elég az is ahogy kinézek és villoghatnak velem a barátnöik előtt, hogy őket is nőszámba veszi valaki.