Miért nem vallanak színt a lányok, nők; ahelyett, hogy fiúk sokaságát vágják tönkre?

A kérdés, amiről szeretnék beszélni, szerintem sokkal több embert érint, mint amennyien bevallják.

Sokan élünk úgy, hogy túlságosan is a környezetünknek akarunk megfelelni. Ami a csajozást, lányok kérdését illeti, többen gondoljuk úgy, hogy érdemes meghallgatni a nőismerőseink tanácsait. Amik természetesen semmit nem érnek, mert tanácsadáskor a logikát használják, míg párválasztáskor az ösztöneiket.

Ennek következtében én is meglehetősen elrontottam az életemet. Ez már mindegy, viszont érdekelne, hogy miért nem vesznek erőt magukon ezek az állítólagos jóbarátok és vagy adnak normális tanácsot vagy elküldik a srácot valakihez, aki tényleg segíteni tud. Gondolok itt pl. arra, amikor egy anya képes elnézni a fia vergődését, aki a túlzottan anyás nevelés miatt lesz tehetetlen a lányok terén. Vagy azok a nőismerősök, akik képesek akárt évekig etetni akár a legjobb fiúbarátjukat vagy rokonukat is azzal, hogy előzékenynek, udvariasnak, stb... kell lenniük; a nyers valóság kimondása helyett.

Szóval, ha tényleg szeretik azt az illető srácot és szeretnék, hogy boldog legyen; akkor miért nem adnak neki igazi segítséget?