Volt már valakinek olyan, hogy a szerelme inkább az alkoholt választotta?

Ok, ez esetben én kérek elnézést (8-as)

Bár alkoholista apa gyermekeként biztosíthatlak, hogy nem egy leányálom piás apával felnőni. Ha kívülről nézel, én is olyan vagyok, mint a lány, akit leírtál: bár apukámnak érettségije sincs, én lediplomáztam, jó állásom, egzisztenciám van, soha életemben nem drogoztam, élsportoló voltam, amíg be nem fejeztem az egyetemet, azután a munka lett az első.

Kívülről szép és jó. Csak belül vannak meg a következményei: hogy félek a férfiaktól, hogy nem tudok bízni, hogy görcsbe rándul a gyomrom, ha megpuszilom a párom, mert apám egyszer nagyon csúnyán megvert, mert megpusziltam.

Tartom magam ahhoz, hogy jobb, hogy megszabadultál tőle.

24/N

Az agressziót nem a pia váltja ki, hanem a harag. Viszont ha részeg, könnyebben fajul tettlegességig bármilyen konfliktusa.

Amíg viszonylag rendben mennek a dolgok, addig jókedvű, ha iszik. De aztán valami elpattan, és onnan lejtő.

De látom, hiába magyarázok neked, nem vagy hajlandó belátni, hogy a pasas alkoholista, és semmi jóra nem vezet ápolgatni a lelkét, amíg iszik. Anyám se látta be. Rá is ment az egészsége meg az idegei.

24/N

De a pia igen...

Ez van, fogadd el.

Az alkoholisták sem egyik napról a másikra épülnek le... De előbb utóbb leépülnek, mert az alkohol ilyen... Anyukám is ilyen tökéletes gyerek lett, mint a lány, és a nagyapám is ivott, minden este. Őt sem bántotta fizikailag, de lelkileg sérült tőle... engem nem fogsz megdumálni, hogy egy gyerek számára az tökéletes nevelés, hogy az apám mindig részeg... Lehet, hogy látják, hogy mennyire szánalmas mindaz amit művel, ezért van jó élete, mert próbálja nem így végezni.

Én is egyet értek a másik válaszolóval, jobban jársz nélküle.