16 éves fejjel már a "végső" kapcsolatot keresem. Ez normális? Van valaki, aki hasonlóan gondolkodik?

Örülök mindenesetre, hogy mások is meg tudják érteni ezt a megközelítését egy kapcsolatnak, sőt, vannak akik hasonlóan gondolkodnak. :)

10. válaszolóra reagálva meg sosem voltam az a - ahogy fogalmazott - tucatr*banc típus és nem hinném, hogy valaha is úgy ki tudnék fordulni magamból, hogy egyszer csak elkezdjem falni a fiúkat; csak belegondolva szerintem sok-sok korombeli fiút taszíthat el ez a hozzáállás, mivel a legtöbben ki szeretnék élni magukat egy igazán komoly kapcsolat előtt. Bár igaz, az ilyen fiúk úgysem az én "eseteim", ha ennyire különbözünk fejben. :) Egyébként meg nem görcsöltem rá arra, hogy nekem csakis de csakis olyan kapcsolat kell, ami egy életre szól, ha valakivel találkoznék, de hosszabb távon nem működne, akkor elfogadnám nagy nehezen, és tovább keresgélnék. Csak hát mégis... :)

Na jó, az én gondolataim is most túl mélyre áskálódnak, mielőtt egy kis regényt írok még, megköszönöm minden válaszolónak az értelmes hozzászólásokat! :)