Ti voltatok már így? Mit csináltatok?

Néha teljesen el tudom hagyni magam. Csak ülök, nézek ki a fejemből vagy épp gépezek vagy nézem a tv-t, és sírok,h mekkora egy szerencsétlenség vagyok. Sok fiú érdeklődik irántam,de bármelyikkel ha közelebbi kapcsolatba kerülök,és én is megkedvelem, akkor azzal jön,h ő úgy érzi,h én komoly kapcsolatot akarok(ez így is van) és h ő még nem tudja,h ő is akarja-e. Szeret velem lenni, meg ezt érezteti is,de akkor?! Nem egyszer történt, és most már ott tartok h kezdek összeomlani, h én senkinek nem kellek...Nincs kedvem semmihez. Tanulnom is nagyon kellene,de nincs kedvem,nem tudom rávenni magam. Ha társaságban vagyok,akkor jó a kedvem, de ha nem olyan a társaság vagy egyedül vagyok,akkor nem értem h minek vagyok...Olyan feleslegesnek érzem magam itt a Földön. Tudom,h csak seggbe kellene rúgni magam,de nem megy...