Miért vagyok csak haver minden fiúnak?

Én is így érzek, noha szerintem csak azért, mert konkrét jelöltem is lenne a posztra, akibe bő két éve habarodtam bele. Nem bújnék a bőrödbe(, de a sajátomat is szívesen levedleném). Kellemetlen lehet a folytonos hiányérzet, a tátongó űr, viszont az érme fényesebbik oldala is nézhető; új suli, új srácok, új imázs. Ők talán másképp fognak tekinteni rád, s álmod beteljesedhet. Én meg majdcsak kimászom a gödörből.:D

Szintén 14/L

Furcsa olvasni néha, hogy a mai tizenévesek is ugyanazzal a problémával küszködnek, mint én annak idején.:) Igaz még én sem vagyok öreg, csak 24 éves.:)

Kedves kérdező!

Én is hasonló cipőben jártam a te korodban. Az első "szerelmemet", akkor ismertem meg, amikor 3. osztályos koromban az osztályunkba került. Nagyon helyes fiú volt, minden lány el volt olvadva tőle.:) Persze én sosem mondtam el sem neki, sem másnak, úgyhogy az általános iskola végéig távolról csodáltam. 7. osztályosok voltunk, amikor elkezdett járni egy másik osztálytársunkkal és nagyon nehéz volt nézni őket, ahogy kézen fogva járnak és csókolóznak.:( Mondjuk én még akkor nem éreztem volna késznek magam egy ilyen kapcsolatra, úgyhogy másrészről nem is bántam, hogy nem én vagyok a barátnője. Aztán az utolsó évben úgy alakult, hogy egy fiú osztálytársam mellé ültettek, akivel addig nem is nagyon beszéltem. Hamar kiderült, hogy pont egyforma "hülyék" vagyunk és annyit nevettem abban az évben, mint addig még talán soha.:) Nagyon megtetszett a fiú, de ezt is magamban tartottam.

Aztán jött a gimi. Lett 4 fiú osztálytársam, akik közül az egyik megint csak nagyon megtetszett nekem. Ugye addigra már kamasz voltam és megindultak a hormonok, úgyhogy még akkor is tetszett a srác, amikor kiderült, hogy egy mérhetetlen tapló és irtó bunkó volt velem is. Közben voltak más irányú próbálkozásaim is, de egyik sem jött be. Szóval a gimi végére már teljesen magam alatt voltam, hogy már mindenkinek volt barátja csak nekem nem és biztos velem van a probléma. Nagyon szomorú voltam.

Aztán az érettségi környékén valahogy elkezdtem beszélgetni az egyik fiatal tanárommal (9 év volt köztünk) és tök jól elvoltunk. A legjobb barátnőmmel és vele nagyon sok közös programot szerveztünk, moziba, sétálni, kávézni jártunk és párszor még a lakásunkon is járt. Nem is kell mondanom, hogy fülig szerelmes lettem!:) Teljesen magamon kívül voltam, hogy egy tanár pont velem (meg persze a barátnőmmel) akarja az idejét tölteni. Pár hónap után úgy éreztem, hogy ő is érdeklődik irántam, mert voltak megjegyzései, amiket én félreérthetetlennek véltem. Megmondtam neki, hogy szerelmes lettem belé. Jó nagy pofára esés volt.:S Ő nem úgy nézett rám, úgyhogy az addigi intenzív kapcsolat teljesen megszűnt és én teljesen magamba zuhantam.:( Nagyon rossz érzés volt, de inkább azért, mert kiadtam magam. Utólag már tudom, hogy még ez sem szerelem volt, csak egy nagy mértékű rajongás.:)

Még abban az évben összefutottam egy régi osztálytársammal, aki általános 4.-ig járt velünk egy osztályba. Elkezdtünk beszélgetni és egy idő után már éreztem, hogy akar valamit tőlem. Bár én is kedveltem, de olyan kis esetlennek láttam, nem tudtam férfiként nézni rá, viszont már nagyon kétségbe voltam esve, hogy sosem lesz senkim, hogy megpróbáltam "rávenni" magam, hogy ne csak a barátot lássam benne. Nagyon izgultam a randik előtt, hogy mi fog történni, nagyon furcsa volt, amikor először megfogta a kezem, főleg, hogy nem voltunk egyedül és előtte megbeszéltük, hogy meg fogja fogni, szóval nagyon vicces szitu volt így visszagondolva.:) Na és 18 évesen tőle kaptam életem első csókját. Mivel nem voltam szerelmes egyáltalán nem volt jó élmény nekem. Egy hétig hányingerem volt és elég furcsán éreztem magam, de rájöttem, hogy nem hülyíthetem tovább a srácot, mert a végén még belém zúg és akkor csak megbántom, szóval nem találkoztunk többet.

19 évesen megismertem interneten keresztül az első barátomat. Teljesen el voltam veszve, olyan igazi rózsaszín ködös, elvakult szerelem volt és komolyan szinte zenét hallottam, amikor először megcsókolt.:) Azt hittem vele élem le az életemet, de 8 hónap után összetörte a szívemet.

Nagyon szemét módon viselkedett és hiába csak 8 hónapig jártunk, de 1 évet szenvedtem utána, amikor is 21 évesen megismertem a mostani páromat. Vele 3 éve vagyok együtt és 2 éve össze is költöztünk. Most érzem igazán, hogy milyen, amikor megbecsülnek és igazán, őszintén szeret valaki.:) Érdekes, mert vele sosem volt az a villámcsapás szerű szerelem, de én ezt annak tudom be, hogy előtte nagyot csalódtam.:( Ő külsőleg sem tetszett, úgyhogy nehezen is álltam rá a találkozásra (őt is neten ismertem meg), de végül olyan kitartóan udvarolt és nekem ez annyira imponált, hogy végül beadtam a derekam és életem legjobb döntése volt. Most már tudom, hogy tényleg igaz, hogy a külső nem számít (jóképű egyébként, csak nagydarab), hanem csak a belső értékek és az, hogy megbecsüljenek.:)

Bocsi, hogy hosszúra sikerült, csak elöntöttek az emlékek.:) De a lényeget mutatja ez is, hogy még annyi, de annyi "szerelmed" lesz, plátói is, hogy nem kell ezen görcsölnöd. Valószínűleg én is azért nem akadtam rá hamarabb a páromra, mert teljesen más elvárásaim voltak egy kapcsolattól, mint a korombeli fiúknak. Én a testi kapcsolatra még nem álltam készen, de lelkiekben már igen és ezért nagyon nehéz volt. Tudom, hogy ilyenkor mindegy mit mondanak mások, mert akkor is benned marad ez az érzés, de ahogy telik az idő rájössz majd, hogy ennek a sok "okos" felnőttnek végülis igaza volt.:) Kívánom neked, hogy idővel megtaláld azt az embert, akire vágysz, csak ne add lejjebb az elvárásaidat és ne köss kompromisszumot (ezen a téren), mert előbb vagy utóbb találkozol az igazival!:) Sok sikert a gimihez!

Ez nem csak a te korosztályod problémája,rengeteg idősebb is van aki így érez ha nincsen párja.teljesen normális,ám annál idegesítőbb,szerintem ezt mindenki átéli .

Én csak annyit tudok neked tanácsolni,hogy várj szép türelmesen,ismerkedj,barátkozz,járjatok el a barátaiddal. Szóval élvezd azt ami éppen van,mert lehet,hogy később nem lesz már erre idő. Normális lánynak tűnsz,intelligensen fogalmazol és írsz, valaki biztosan lesz akivel kölcsönösen szeretitek egymást :) A korodbeliek közül sok fiút még nem is nagyon érdekelnek a lányok,vagy nincs bátorságuk ,tapasztalatuk ,hogy hogyan ismerkedjenek vagy udvaroljanak .