Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van ennek így értelme? Főként férfiaknak szól a kérdés!
6 éve van barátom. 5 éve együtt is éltünk. Egészen idén júliusig, amikor is ő úgy döntött, hogy felmond a munkahelyén, és hazaköltözik. Mivel én pár hónappal korábban vesztettem el az állásomat, nem volt más megoldás, mint hazaköltöztem. Most egymástól 50 km-re élünk.
Találkozni úgy szoktunk, hogy eljön hozzám, elcsal magukhoz. Ott vagyok 3-4 napot, majd hazajövök és 1-1,5 hétig nem látjuk egymást, csak e-mailben érintkezünk.
Most van egy lehetőségem, ami ha sikerül, eddig 99% az esélye, akkor én tőle 80 km-re költözöm.
Én már most azt érzem, hogy megtört a kapcsolat, már nem olyan, mint volt, és talán nem is lesz már olyan soha. Hiányzik a kettesben töltött nyugalom, a nyugodt percek. Most ha nálunk vagyunk, itt is vannak körülöttünk, ha náluk, ott is. Gyakorlatilag beszélgetni nem tudok vele egy jót, hogy valaki ne szólna neki.
Én 24 vagyok, ő 39.
Van ennek így jövője?
Nekem nagyon hiányzik az, ami régen szabad volt, hogy ha megszeretném csókolni, bármikor odabújtam, megtettem. Ez már nincs így, mert vannak körülöttünk. Ha napközben volt kedvünk szeretkezni, megtettük. Már ez is kizárt.
Hiányzik a kettesben lét. Érti valaki mire gondolok? Olyan, mintha hirtelen 8 ember lenne az életünk része. Nincs már meg az az bensőséges hangulat.
Ennek így nem sok jövője van.
De nem tudjuk a hazaköltözésének okát.Nem lehet,hogy haldoklik valamelyik rokona,és inkább otthon van vele?Vagy esetleg ő beteg?
Tehát amin megszűnt az anyagi biztonság, már nem vonzott annyira a pasi.
"Nekem nagyon hiányzik az, ami régen szabad volt" Nekem ebből az jön le, hogy nem hiszel abban, hogy ismét lesz ilyen. Ha nem hiszel benne, akkor ezt megérzi. Egy férfinak szüksége van arra, hogy higgyenek benne, hogy tiszteljék.
Az egész költözős dolog csak most történt, te pedig már temeted a kapcsolatodat. Így ennek nincs semmi jövője. Szerintem túl jó dolgod volt eddig.
Nagy tévedés!
Itt anyagiakról szó sincs. A nélkülözés fogalmát mellette ismertem meg, soha nem volt otthon ilyen gondom, most sincs.
Nekem a szabadság alatt az hiányzik, hogy nem tudok hozzábújni, átölelni, amikor akarom , ahogyan megszoktam.
Bármikor megszeretgettük egymást, ha akartuk, most nem lehet. Mindig van valaki körülöttünk.
Értitek már mi hiányzik? A kettesben töltött kellemes percek.
én ezt értem, az ember azért van együtt valakivel, hogy együtt legyen vele - de akkor nem azon kellene sajnálkozni, hogy most nincs így, hanem olyan albit keresni az új helyed közelében, amiben mindketten elfértek, neki a környéken munkát keresni, ha kelleni fog, valami elfogadható állapotú kocsit, stb.
amit érzel teljesen normális, meg kell oldani. sajnos nekem is inkább az jön le, hogy panaszkodsz, a problémára koncentrálsz a lehetséges megoldások helyett. márpedig az nem vezet sehova.
Az édeaspja erőlteti, hogy nem kell albérletbe menni, náluk kell élni. A párom hallgat is rá.
A gond ott kezdődik, hogy az apja a kákán is csomót talál típus. Állandóan piszkál, soha nem fogok vele egy házban élni és ezt a párom is tudja.
A másik gyereke is elköltözött , mert nem bír az apjával élni.
Így nehéz lesz. Kocsi van, jön is a párom, de erre meg azt kapjuk, hogy minek benzinezgetsz, sokba kerül.
Így én már inkább néha azt mondom ne is jöjjön, majd később jön, mert én nem hallgatom a hülyeségét.
Szóval komplikált ez.
az albérlet messze nem ördögtől való dolog...rengeteg ismerősöm fizetett már sokkal többet a banknak a "saját" lakás törlesztésére, mint én albidíjnak, a tőketartozásuk meg csak nőtt...közben karban kell tartani ezt-azt, ha költözni kell ki veszi meg, mikor, mennyiért, holott menni kéne, mert kirúgták, és a környéken nincs normális állás, stb...nemsokára én is munkahelyet váltok, sokkal jobb pénzért, de költözni kell - szóltam a főbérlőnek, 1 hónap, aztán kalap-kabát, ennyi...elromlott a csap? megrepedt az erkélyüveg? csöpög a radiátor? hívom, megcsináltatja, nem érdekel mennyiért...
no de nem is itt van a kutya elásva...ha az embered 39 évesen az apja szava szerint él, ott nagy a baj...ha valaha saját életet akar, konfrontálódnia kell vele, ezt vagy úgy teszi, hogy van kiért/kivel, vagy marad otthon apuci fiának negyvenvalahány évesen. te még fiatal vagy, tényleg ezt akarod? nem úgy fest. lehet, hogy te leszel a gonosz, ha választásra kényszeríted közted és a fater között, de ezt a döntést már rég meg kellett volna hoznia, és nem is neked kellene kicsikarni, hanem a saját büszkeségének, céltudatosságának...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!