Most mit tegyek egy ilyen kapcsolatban? Ti mit tennétek?

20éves fiú vagyok, már 3éve együttvagyunk a bnőmmel. Neki suli miatt társadalmi beilleszkedési problémái vannak pszichés alapon, és ezmiatt nagyon feszült mindig. Otthon náluk a szülei miatt (minden apró dolog miatt OK NÉLKÜL leteremtik) és a testvére meg állandóan elle van, közös szobában nemengedi hogy pl az ablakon kinézzen meg ilyenek, állandóan kötekedik stb.. és ez bnőmnek persze rosszulesik de rosszabbul mint egy átlag embernek, sokkal komolyabban vesz apró dolgokat is mint ahogy kellene. Én már milliószor mondtam és bátorítottam hogy nemkell vele foglalkozni meg ittvagyok énis aki segít de nembir rajtuk túllépni és megis értem. a pszichiáter aztmondta környezetváltozásra van szükség mert itthon feszült és a családja sem tudja megteremteni azt a hangulatot ahol nincs ennyi ellenségeskedés.. pl aztmondják h a gyerekek csak teher és kész... megértem hogy kiborul. rettentően feszült mostanában ,és olyan szintre jutottunk hogy a kapcsolatunk is veszélybe került. én 'jótakarván' mondtam hogy megpróbálom megteremteni a körny.változást de nagyon nehéz diákként albérletre-rezsire meg miegymásra pénzt összeszedni. ez úgylenne jó hamár végeztem a sulival és dolgoznék. de megpróbáltam legalább tenni, spórolni ,hátha! de nemjött be és sorozatosan csalódtunk ezek terén,és már kettőnk közt csattan az egész feszültség, mert mi balhézunk ezek miatt.ráadás annyira zavarja minden, amit persze nem akar, hogy hamár megyek akkor semmi sem megy neki, mert ugye rám is figyelnie kell, eztmondja. hiába nemzavarom akkoris.. és nekem ez persze rosszul esik, segíteni akarok de rosszul sül el. és már ilyen se veled se nélküled helyzet van,mert ha nemvagyok ott az a baj, ha ottvagyok megyek szeretettel az a baj,és balhézás lesz belőle.. szóval nemtudom mit tegyek, mert hozzánk nemhozhatom ki ( szüleim miatt) náluk megint nemlehet, és megoldás tényleg egy más hely lenne de rettentő nehéz úgy hogy már itt lassan a kapcsink megy tönkre ezek a viták miatt... és sokszor ok nélkül kapok olyanokat amiket úgyérzem hogy nemkellene, pl mennek nyaralni és hogy jöjjek el,mondtam persze megyek, de utána párperc múlva aztmondja lehet jobblenne ha nem mennék mert úgyis csak zavarjuk egymást... és igy hogy segitsek mikor se ez se az nemjó neki... ??? ilyenkor mit tennétek? már lassan ott tartottunk 2napi gyötrődés után hogy az ideg beszélt mindkettőnkből, és már majdnem szakítás lett a vége.

De tegyük fel ha otthagyom, több ideje lesz magára úgymond, DE olyanokat mond h öngyilkos lesz, meg ilyenek..

ha pedig maradok akkor lehet a saját életem is tönkremegy mert énis megváltozok bármennyire is nemakarom. szeretem de igy mindketten rámegyünk erre, mert ha nembirom elvinni onnét akkor náluk abban a környezetben lehetetlen együtt lenni.

Mikor viták vannak pl otthon felidegesítik,és még őis szól ezt azt amivel engemis megbánt, és mindenkivel összekap, volt rá példa h kiakart ugrani meg ilyenek, akkor én hoztam vissza, de újabban az idegtől összeesik... és ha otthagyom és kárt tesz magában, talán öngyilkos lessz? hameg maradok vele akkor lehet folytatódik ez a sok probléma és csak belegabalyodunk...

Próbálok segiteni de egyszerüen annyira elfajult a helyzet...

Nemtudom már mit tegyek, pszichológusnál jártunk SEMMI. volt ezelőtt is iylenek miatt kórházban szegeden de most megint nagyon rossz helyzetben van...

és sehogy sem birom a kedvét visszahozni :S olyan nehéz ez az egész.

és mindig az ő fejével is gondolkodom ha én nemlennék neki akkor jobb napokon annyit se tudnánk megbeszélni mint idáig.. és akkor nemlenne aki eddigis bátorítja vagy vmi... Én törődöm azzal is hogy utána mi lenne vele.. mert nem akarom hogy szakítás miatt vessen véget az életének..

Köszönöm annak aki végigolvasta és válaszol, elmondja a véleményét !!!