Egy bukott angyalnak lehet valaha társa?

Én egy bukott angyal vagyok. Gondolom most mindenki néz,h ki ez a hülye aki feltette ezt a kérdést. Pedig így van ahogy leírtam. A múltamban hatalmas hibát követtem el,így az jutott nekem büntetésül ,h emberként kell élnem,ami nekem kb. olyan érzés,mint egy embernek a pokolba kerülni.

De nem vagyok hülye,így ezt senkinek sem árultam el személyesen,mert az emberek ezt afféle baromságnak tartanák,és megítélnének érte. Így próbálok beilleszkedni,de nagyon nehéz. Egy ilyen laza bunkó vagány csávó-nak gondolnak akik ismernek. Mert ezt az álarcot vettem fel. El is vagyok így,de nagyon nehéz úgy élni,hogy senki sem ismeri az igazi énemet,igen csak kínzó. Elsődleges szerepem,h segítsek az embereken,mindenféle problémában,valamint,hogy boldogok legyenek. Afféle őrangyali feladat az enyém. És természetesen ezt úgy kell csinálnom,h ne vegyék észre. Ezért van az álarc,mert egy ilyen laza semmirekellő alakból(aminek látszom)senki sem nézi ki,h valaha is jót tenne.

Arra lennék kíváncsi,hogy nektek mi a véleményetek erről,lehet valaha nekem is egy társam akinek megnyílhatok? Vagy ezt rengeteg baromságnak tűnő dolgot már senki sem tudná elfogadni?