(tudom, fárasztó kérdés) Szabad sírnom? Miért nincs senkim? Mert most olyan szerencsétlennek érzem magam. Olyan borzalmas, szinte már röhögnöm kell!

19:18 Bocsi, de mikor mondtam azt, hogy tökéletes vagyok? Azt mondtam, hogy nincsenek nagy defektjeim. Persze, vannak, mint ahogy másoknak is, de semmi olyan, ami kizáró ok lehetne bármikor is. Nem vagyok teljesen elégedett magammal, de teszek azért, hogy elfogadhatóan nézzek ki. És meg is ismerem azt, aki felől ilyen megszokottan elfogult módon itélkezem, mondom, hogy jó haverok lehetnek, sokan jófejek, rendesek. De ez kevés, ha egyszer nem vagyok szerelmes, nem jövök össze senkivel, aki jófej. Így hát hatalmas lelkifurdalással ejtem őket, tehát közlöm velük, hogy bocsi, de nem vagy az esetem. Lehet, hogy hirtelen kétségbeesésemben rosszul, elhamarkodva tettem fel a kérdést, akkor bocsánat. De szerintem ezért még nem kellett volna rögtön leoltani, mert a magány nekem is rosszul esik és kiábrándít a férfitársadalommal kapcsolatban.

19:30 Ja, és ilyesmiről sem volt szó:"Nem is lesz senkid amíg te magad nem akarsz valakit. Azért ne akarj senkit se mert mondjuk barátnőidnek vannak pasijai neked meg nincs vagy mert cikinek tartod h te jól nézel ki és nincs senkid." Nem a barátnőim miatt, mert nem tőlük irigylem el, akijük van. Persze, látom valakin, hogy most aztán tényleg igazán boldog, és akkor egy pillanatig bennem van az érzés, de leginkább nem ez hajt. Tényleg magányos vagyok már egy jó ideje, és fáj, hogy még igazán tapasztalatom sincs, pedig én tényleg igyekszem, csak sehol senki, aki akár csak egy kicsit is tetszene. És itt rengetegen írják másoknak, hogy: "hagyd ott, ilyen nem érdemel meg", meg hogy "ne maradj vele, én a helyedben már régen elhagytam volna" Tehát, ennyi erővel összejöhetnék valakivel, aki fizikailag sem vonz, ráadásul szerelmes sem vagyok, meg olyan defektjei vannak, hogy más témában lenne kedvem tőlük ide kérdést írni, hogy megkapjak egy választ, ami szerint ott kéne hagynom azt, akivel össze sem akartam jönni. Remélem, érthető voltam.