Miért nem tudom kezelni és egyáltalán felismerni egy férfi közeledését?

22. Tudom, hogy mások ilyenkor millió férfival voltak már, hát én nem!!

Nekem egy párom volt, de az annyire adta magát, hogy nem lehetett nem felismerni. Ő erősen kezdeményezett.

A baj az, hogy többnyire nem fogadom a férfiak közeledését. Nem szándékosan. Volt, aki nagyon bejött nekem és ezzel csesztem el. Túl sokat vártam, nem vettem a jelekt, túl mereven álltam hozzá. Nem mertem könnyedén viszonozni, vagy kimutatni, hogy bejön nekem, mert attól félek, hogy könnyűvérűnek hisznek és ez korlátoz engem.

Én akkor látom be, hogy tetszem valakinek és akar tőlem valamit, ha őszintén beismeri, esetleg határozottan jelzi, mint az első párom, aki fogta és megcsókolt. Vagy tényleg nagyon egyértelmű jel kell, mert nem hiszem el a többit. Mindig azt hiszem, hogy bemesélem magamnak és biztos nem is érdeklem.

Meg akar dugni? Na még jobb, akkor ebből is felvetődhet a kérdés, hogyan érezzem, hogy valaki szexre akar engem-barátkozik- elképzelne a párjának?

Utolsó!

Bátor csajszi vagy!

De én pléldául képtelen vagyok meglátni a jeleket. Ott volt egy srác az egyetemről. Elkérte a számomat. Mindig sulira hivatkozva felhívott, naponta is akár, néha csak úgy, hogy hogy vagyok.

Nem tudtam eldönteni, hogy a barátságom kell vagy én? Hogy mit kellene tennem, amikor csal magával pl, sulin kívül, hogy üljünk le megbeszélni az anyagot stb. És el is jött hozzám, elvezett kilómétereket. De nem értettem, ha ez közeledés, miért nem hív randira? 1 év után el is tünt az életemből, amit a mai napig bánok.