Miért nem tudtam/tudok sosem közeledni a lányokhoz még haveri szinten sem?

Ismerős érzés, az amit nagyon hamar el kell felejtened az az önsajnáltatás, ami árad ebből a kérdésből is. Önbizalom nem jön könnyen, de legalább ne emészd magad, mert csak magad alatt vágod a fát. Ha tetszettél már csajoknak akkor annyira ronda nem lehetsz. Lehet nem te vagy a menő srác de sok csaj van aki simán járna veled és ezt fogd fel. Foglalkozz azzal aki vagy, barátaid, hobbid, karriered stb. És ha már úgy érzed hogy tudod ki vagy akkor ha jönni nem is fog jönni, de nagyobb eséllyel megszerezhetsz egy csajt. Tudnod kell hogy nincs mit veszítened, le kell győznöd a félelmed, ne próbálj nyomulni. De ha látod hogy a csaj barátként tekint rád, mond meg neki nyíltan és őszintén hogy te többet akarsz. A csaj el fogja tudni dönteni hogy ő is vagy sem.

Gyakorold a barátaid barátnőivel a beszélgetést, nem flörtölést persze, de csak normális beszélgetést. Ezzel majd kis gyakorlatot szerzel, és hidd el ha egy csaj azt mondja a barátnőjének hogy jó fej vagy az nagyobb előny mint bármi más. Közben ismerkedj neten is, gyakorolj, építgesd az önbizalmad. Lemaradni semmiről se maradtál le, nálam is 21 év kellett ahhoz, hogy valaki felfigyeljen rám. Ha most egyedül lennék nem azt mondom hogy már simán tudnék csajozni, de már sok olyan gátat átvágtam ami után már sokkal könnyebb.

Nem tudom hány éves vagy, de gondolj bele, sose késő. Lakótársam most jött össze egy pasival aki 24 és a csaj lesz neki az első. De ez lakótársamat egyáltalán nem zavarja, van akinek még imponál is a tapasztalatlanság. Tudni kell megfelelő körökben lenni.

Mutasd meg hogy okos életre képes ember vagy a hétköznapokban és az is segít hogy komoly kapcsolatot alakíts ki valakivel.

DE azt is tudnod kell hogy még te nagyon vágysz valakire, a nőknél sokkal lassabban alakul ki minden, és tudnod kell türelmesnek lenni és nem lerohanni az érzéseiddel.

Minden tanács persze használhatatlan ha nem mersz, vagy otthon vagy és nem adod meg a lehetőséget. Vajon meddig tudsz majd úgy élni hogy nem történik semmi? Nem sokáig, akkor viszont lépned kell, határozd el hogy te most barátnőt akarsz. És szánd rá a következő fél évet, ha sikerül örülj, ha nem akkor ne a kudarcokat elemezd hanem a sikereket.

Meg kell tanulnod elfogadni magad olyannak amilyen vagy. Én pl egy hatalmas kocka srác voltam, mái napig az lennék ha lenne rá időm, még is volt valaki aki így elfogadott, mert látta rajtam hogy éretten tudok viselkedni és nem válik a rögeszmémé semmi.

A menő pasikat meg le kell szarni, sosem tudhatod mi lakozik a háttérben, olvasd el Csernus férfi könyvét. Nem minden pontban értek vele egyet, de az ő nyers arcba csapós stílusa sokat segített.

22/f

Nagyon félhetsz az elutasítástól... Pedig teljesen természetes, hogy az egyik embernek tetszünk, a másiknak nem, de te annyira szorongsz, hogy inkább azt jegyzed meg, amikor elutasítanak, nem pedig azt, ha befogadnak. Ahogy neked fontos lesz, hogy viszonozzák a vonzalmad, bekapcsol nálad a kisebbrendűségi érzés.

Ez a párkapcsolatoknál még nehezebb, hiszen itt valóban azt érezheted, hogy téged utasítanak el, nem pedig a segítséged, barátságod, stb.

Ha megpróbálod kicsit logikusabban látni, mi a rosszabb: ha úgy nincs barátnőd, hogy meg sem próbáltad, vagy ha úgy nincs, hogy megpróbáltad? És biztos, hogy egy lány csak akkor figyel fel rád, ha ugyan az a poénos, nagydumás vagy, mint a haverokkal? A lányok szeretik a lelki mélységet is, és leveledből úgy tűnik, benned ez megvan. Ha nincs vicced, beszélj komolyan, add önmagad, ne azt, amit szerinted mutatnod kéne. Így ha valakinek szimpatikus vagy, akkor biztos lehetsz benne, hogy valóban te tetszel neki, nem pedig az álcád... csak önmagad tudod jól adni, ha megpróbálsz más lenni, az csak rossz próbálkozás marad,és ezt a lányok megérzik.

Ha arra gondolsz, hogy minden ember a másik tükre, akkor azt láthatod, hogy a lányok ezt az önmagaddal szembeni kételkedést tükrözik neked vissza, úgyhogy tényleg kezd el összeszedni a pozitívumaid, szeresd kicsit önmagad, és ha már nem mások visszajelzésén fog múlni, hogy mit gondolsz saját magadról, akkor a körülötted lévők is nagyobb elfogadást fognak tükrözni feléd. A munka viszont nálad kezdődik, szeresd és értékeld magad, és mindazt, amit adni tudsz!

Nekem sokat segített a kineziológia az önbizalmi problémáimon, esetleg egy jó pszichológus is (egyáltalán nem ciki, sőt...). Vagy vegyél pár önértékelésről szóló könyvet, nagyon jó tippeket, szemléletmódváltást adnak! Dolgozz rajta!

Figyelj!Én is úgy vagyok,mint te.Nekem sem volt barátnőm,pedig 19 éves vagyok.Sőt,unokatesóm 24,és még neki sem volt egyetelen egy kapcsolata sem.

Pedig észrevettem apró jeleket,ha tetszettem valakinek,de nem mertem lépni.

Most elhatároztam,hogy erőt veszek magamon,s pozitívan fogom fel a dolgokat.CSAK ÍGY LEHET változtatni,máshogy nem.Elolvashatok én többszáz tanácsadó pszichológiai könyvet,lószrt nem ér....HA nem változtatok.EL KELL fogadnod magad olyannak,amilyeen vagy.Ha valakinek nem leszel úgy jó,akkor nem tudsz mit tenni,te MINDENT MEGTETTÉl.