Akkor most fejlődtem, ugye jól csináltam?

Régebben szeretője voltam egy tőlem idősebb, családos férfinak. Nagyon nagyon szerelmes voltam belé. 2 évig voltunk együtt végén már a feleség tudtával. Engem annyira felemésztett a kapcsolat, magam megalázása, a sok hazudozás, és az egész, hogy akkor és ott megfogadtam soha többet nem leszek szerető. Mostanában egy nagyon jóképű, vidám köztiszteletben álló, férfi érdeklődőtt irántam, nekem is tetszett volna de volt felesége, ezért már nem is tudtam rágondolni semmilyen tekintetben, mert nem szerettem volna még egy ilyenbe belekeveredni. Viszont az érdekes volt, hogy felismertem, hogy közeledni akart felém, mosolygása, folyamatosan valami ürügyet talált, hogy megszólítson, adni akart egy másik emailcímet, (pár levelet váltottunk csak hivatali dolgokról volt szó, azok a levelek a feleségével közös emailcimére mentek mindig). Szóval igyekeztem magam tudatosan távoltartani tőle, szerintem érzett valamit irántam, mindig láttam rajta, de sikerült kikerülni. Természetesen nekem amúgy tetszett volna, (ha nem lett volna nős), de olyan jó hogy sikerült már az elején a jeleit megfejteni és már csírájában elfolytani a dolgot. Olyan büszke vagyok magamra, hogy sikerült, pedig nagyon vonzott! Szerinte.tek ez nevezhető fejlődésnek? Olyan jó érzés volt felülkeredni a vonzalmon, eleinte még hiányérzetem volt, mert hiányzott, úgy elkerültem, de most már nagyon elégedett vagyok!