Kerültetek már olyan helyzetbe, hogy beleszeretettek a tanárotokban?

Sziasztok! Megkérném, hogy olvassatok végig és vegyetek komolyan, ne ítéljetek el a korom ellenére a dologért.

Általános iskolába járok, és van egy tanár, akibe azt hiszem "beleszerettem", ha ezt lehet annak nevezni..

A tanár ötödik óta tanít, akkor még csak egyszerűen szimpatikus volt, de semmi különösebb véleményem nem volt róla. Aztán egy ideig nem ő tanított minket, majd aztán újra ő lett a tanár.

Talán akkor kezdtem el először máshogy nézni rá, nem tudtam mi, de azt igen, hogy megváltozott. Először úgy gondoltam, csak azért kedvelem ennyire, mert a tantárgyát is szeretem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem teljesen ezért.. szégyellem magam amennyire csak lehet egy ilyen helyzetben, de nem tudok mit csinálni. Mindennap eszembe jut, várom hogy lássam, vidámabb vagyok ha a közelben van, vagy beszélhetek vele. Annyira fel tud dobni egy óra azzal a tanárral... nagyon jól tanít, magyaráz, jó humorérzéke van és rendes is velünk nagyon :)

Nem tudom hogy milyen véleménnyel van rólam, igazából nála nem nagyon lehet tudni, hogy most tulajdonképpen ki is az, akit kedvel... azon gondolkoztam, hogy miképp lehetne eldönteni, hogy egyáltalán kedvel-e engem..

Na mindegy, én a többiekkel ellentétben nem akarom magamba bolondítani a tanárt, sem magamra hívni a figyelmet, egyszerűen el akarok felejteni most minden pasit a világon, és egy kis nyugit szeretnék.

Sok minden miatt még csak nem is szabadna rá gondolnom- a tanárom, a kor, az ő családi helyzete stb.. de ez nehezen megy :(

Ti voltatok már szerelmesek tanárba, ha igen hogy felejtettétek el?

13/L kér segítséget.

Ui.: Megtennétek, hogy nem a koromat hangoztatnátok, hanem megpróbálnátok tanácsot adni? :)