Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kerültetek már olyan helyzetbe, hogy beleszeretettek a tanárotokban?
Sziasztok! Megkérném, hogy olvassatok végig és vegyetek komolyan, ne ítéljetek el a korom ellenére a dologért.
Általános iskolába járok, és van egy tanár, akibe azt hiszem "beleszerettem", ha ezt lehet annak nevezni..
A tanár ötödik óta tanít, akkor még csak egyszerűen szimpatikus volt, de semmi különösebb véleményem nem volt róla. Aztán egy ideig nem ő tanított minket, majd aztán újra ő lett a tanár.
Talán akkor kezdtem el először máshogy nézni rá, nem tudtam mi, de azt igen, hogy megváltozott. Először úgy gondoltam, csak azért kedvelem ennyire, mert a tantárgyát is szeretem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem teljesen ezért.. szégyellem magam amennyire csak lehet egy ilyen helyzetben, de nem tudok mit csinálni. Mindennap eszembe jut, várom hogy lássam, vidámabb vagyok ha a közelben van, vagy beszélhetek vele. Annyira fel tud dobni egy óra azzal a tanárral... nagyon jól tanít, magyaráz, jó humorérzéke van és rendes is velünk nagyon :)
Nem tudom hogy milyen véleménnyel van rólam, igazából nála nem nagyon lehet tudni, hogy most tulajdonképpen ki is az, akit kedvel... azon gondolkoztam, hogy miképp lehetne eldönteni, hogy egyáltalán kedvel-e engem..
Na mindegy, én a többiekkel ellentétben nem akarom magamba bolondítani a tanárt, sem magamra hívni a figyelmet, egyszerűen el akarok felejteni most minden pasit a világon, és egy kis nyugit szeretnék.
Sok minden miatt még csak nem is szabadna rá gondolnom- a tanárom, a kor, az ő családi helyzete stb.. de ez nehezen megy :(
Ti voltatok már szerelmesek tanárba, ha igen hogy felejtettétek el?
13/L kér segítséget.
Ui.: Megtennétek, hogy nem a koromat hangoztatnátok, hanem megpróbálnátok tanácsot adni? :)
hogy is mondjam...??
na szóval...
BRU-HA-HA-HA-HA-HA... :DDDDDDD XDDDDDDD, xdé, xdé, xdé--- és visítva röhögős...:DD
bocs....:DDD tudom, szemét vagyok...:D
Kedves első Válaszoló! Hát nagyon remélem...
Kedves második! Tudtam, hogy lesznek, akik kiröhögnek, ezzel nem tudsz elkeseríteni...
Kedves történet, és nagyon szokványos is egyben.
Teljesen természetes érzések.
Mi, igaz kicsit később, 15 évesen a matek tanárért versenyeztünk. A fél osztály szerelmes volt, de ezt már csak érettségi után beszéltük meg. Egyszer apukám előbb jött értem családi program miatt, nem azért, hogy nem találtam volna haza. A tanár úr meg a fizikaszertárban volt, és ott kellett elkéretni magamat. Hááááát, majdnem elájultam, ahogy kettesben maradtunk. Ő volt az osztályfőnök. No, hát most volt a 30. osztálytalálkozónk, azt mondta, senki nem veheti el tőlünk az elsőbbséget, hiszen az első osztálya voltunk, csupa lányok. Azt mondom neked, hogy nagyon kedves emlék volt, de ma már nem jutna eszembe éppen belé szerelmesedni. Semmi különös, egy férfi, a sok közül. Egyébként a mi tanárunk tudta, hogy ki volt belé szerelmes, és hálás vagyok, hogy ezzel soha nem élt vissza. Tudta, hogy életkori sajátosság az érte való rajongás. Szeresd csak a magad módján, és tanulj tőle nagyon sokat. Ezt a történetet majd elmeséled a gyerekeidnek, ha annyi idős leszel. Pláne, hogy amit megtanulsz tőle, azt tovább is fogod adni, meglátod. Így lesznek hatással a tanárok több generációra. Egyébként én is tanárnő vagyok.
Nyugi ez mással is előfordul :) Én idősebb vagyok nálad mondjuk, én a középiskolai irodalomtanáromba szerettem bele. Gondold el, csak 10 évvel volt nálam idősebb, tökre fiatal volt... De elmúlt :D Nem lett belőle semmi, nem is lehetett volna, de ábrándnak szép volt.
Ha téged felvidít ez az érzés, akkor őrizd meg, de tudd hogy több nem lehet belőle :)
Következőnek már tényleg semmihez sem tüntetek fel kort.. néhány bunkó.
Nem kéne minden tizenévest egy kalap alá venni, hogy az összes rib.nc, mert nem. És attól még nem vagyok én sem az, mert beleszeretettem vagy inkább csak rajongok egy tanárért, magam sem tudok eldönteni nagyon.. én nem akartam, hogy így érezzek, de ez van. Azért jöttem csak, hogy megkérdezzem kivel volt ilyen és hogy hogy sikerült elefelejteni a dolgot. Mert én el akarom felejteni, és tényleg nem akarok semmiféle dolgot sem attól a tanártól. Én nagyjából oda sem merek nagyon menni hozzá, hacsak nem fontos vagy muszáj. Néhányan meg teljesen rá vannak akaszkodva... próbálnak neki viccesek lenni, a folyosó egyik végéről - amikor a tanár a másikban van - nagy hangosan köszöngetnek neki, meg amolyan csakúgy alapon megszólítják. Én ilyet nem csinálok, főként nem vagyok ribanc!
Szerintem igenis legyél büszke a korodra és arra, hogy ennyi idősen ilyen éretten gondolkozol és viselkedsz!
És ne izgulj, ez teljesen normális érzés, és nem nevezném szerelemnek. Ha így állsz hozzá, csak előnyödre válhat. Próbálj meg úgy tekinteni rá, mint egy példaképre, gondolkozz el azon, hogy milyen tulajdonságai miatt nézel fel rá. Tényleg nagyon éretten gondolkozol, így ne csodálkozz, hogy nem korodbeliek között találtál olyat, akire felnézhetsz. De ez még ártatlan dolog. Ha majd eljön az ideje egy kapcsolatnak az életedben, biztos találsz majd megfelelő partnert.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!