Miért van ennyi összetört ember? Miért nem vagyunk képesek egyszerűen csak élvezni az életet?

Annyi lelki beteg ember van, nem csak ezen az oldalon, de úgy általában is. Elég megnéznem az utcán a fejeket, a legtöbb ideges, szomorú, vagy csak közönyös. Miért kell minden problémát felnagyítani? Miért kell mindenbe belemagyarázni valami fantasztikus jelenséget? Miért gondoljuk azt, hogy ha szemezünk valakivel, az már egy kapcsolat kezdete? Semmi több egy egyszerű szemkontaktusnál. Néha több lesz belőle, de nem ez a többség. Miért nem lehet egyszerűen csak élni az életet és kihozni belőle azt, amit csak lehet? Örülni a napsütésnek, vagy annak, hogy elmarad egy óra, hogy néhány órával előbb mehetsz haza munkából, hogy találtál 50Ft-ot az utcán, hogy a boltban a pénztáros viccelődött veled, hogy láttál egy édes kisfiút... annyi minden dolog van, aminek örülni lehet. E helyett idegeskedünk. Minden felhúzzuk magunkat és azt hisszük, ha világgá kürtöljük hatalmas bánatunkat, majd érdekelni fog valakit. Miért kell túlbonyolítani az életet? Ha nem kellek valakinek, akkor nem kellek. Ha nem vagyok szimpatikus neki, akkor nem. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Mindenki úgy tesz, mintha az ő problémája lenne a legnagyobb. Ez nem igaz. Mindenkinek megvan a maga baja, kisebb, vagy nagyobb, de én még soha nem éreztem úgy, h ha valakivel cserélnék, boldogabb lennék. Akinek abban lehet része, hogy szerelmes, miért nem vigyáz a kapcsolatára? És miért értékeli túl a többség a szüzességet? Az is csak egy tök normális dolog, mindenki úgy kezdte, valaki hamarabb veszíti el, valaki később. Nem vagy se több, se kevesebb, csak mert még szűz vagy/már nem vagy az. Miért hisszük azt, hogy a pénznek van a legnagyobb jelentősége? Igenis meghatározó dolog, nyilván, de ha vannak az embernek barátai, szerelme, családja, akkor nem a pénz van előtérben. Annyi mindent lehet grátisz csinálni. Mi lenne, ha nem problémáznánk mindenen, hanem egyszerűen csak lazán vennénk az egészet, legyintenénk a negatív dolgokra és örülnénk a jónak?