A férfiak miért várnak el ennyi mindent tőlem, miért nem értik?

Hogy nincs önbizalmam és egyszerűen nem is lehet a kinézetem miatt..Én nem tudom mit látnak de mindenki azzal chestet hogy miért nincs önbizalmam, miért vagyok csendes, miért nem ismerkedem? Miért hát mert egy rohadt átlagos lány vagyok, csakis azért...Néhány fiú meg lány azt hiszi hogy elég egy smink és egy jó haj meg egy ruha és máris úgy néz majd ki ezektől az ember mint egy címlap. Az arcomon még plasztikai műtét se tudna változtatni...

A másik meg hogy mindig tetszem az embereknek, ami azért rossz mert én gyűlölöm magam a kinézetemet. Hogy tudják azt szeretni amit ennyire gyűlölök, ettől persze mégjobban gyűlölöm magam és azt érzem biztos valami ócska kis pótléknak néznek,mert nem sikerült megkapni egy szép csajt...És mindenkin ezt érzem ezt a hazugságot, nem tudom elképzelni hogy bárkinek is tetszenék hiszen a férfiaknak főként a külsőszámít és nehéz elképzelni hogy nem megalkuvás van a dologban hiszen ha tehetnék szívük szerint a legszebb színésznőnek, modelleket kívánnák maguk mellé, ami mellesleg teljesen természetes és érthető abszólút, így van a világ rendje. Sokszor kérdezik hogy kinek akarok tetszeni? Sosem másnak csakis magamnak, magammal szemben viszont kegyetlen magas elvárásaim vannak, a pasi az bármilyen lehet, lényegtelen teljesen...

Szóval rettegek hogy nem lesz párkapcsolatom mert bezárnak a gondolataim, én komolyan nem tudom elképzelni hogy engem valaki megkívánhat. Voltak már párkapcsolataim, szerelmes is voltam így vagy úgy, volt hogy nem minden volt...De nem jutottam előrébb...

Most már teljesen magamba vagyok fordulva, olyan szinten vagyok hogy mikor az utcán megyek úgy érzem magam mintha egy divatbemutatóba csöppentem volna, mindenki gyönyörű, csak én nem meg még van néha néhány selejtes v. középkorú nő akik bezavarnak de 80% tökéletes nőket látok...

Sajnos most már annyira elvesztettem saját magam, hogy bármire hajlandó lennék már. Néha úgy érzem az lenne tenne a legjobbat ha csak odadobálnám az értéktelen testemen mindenkinek, mert én nem vagyok nő, se ember...én csak ennyit érek szerintem. Hogy használjanak amire akarnak. Vagy valaki mellé leszegődni akit nem is szeretek, csak ő szeret...Borzasztó rettegés az életem, félek hogy nem leszek sosem egészséges, nem lesz egy normális pasim, a gyerekeim meg rondák lesznek és az idegeimre fognak majd menni mint én az anyámnak..Képtelen vagyok megváltoztatni a gondolkodásomat, csak egy átlagos szimpla senkit látok magamban, és annyira leterhelnek ezek a gondolatok hogy már szinte belefáradok.

Rettegek hogy mi lesz. Pszichólogus nem segíthet, nincs az az ember aki megváltoztatná a gondolkodásomat, mert én se nem akarok se nem tudok meg változni (néha akartam..)

A férfiak nem tudom mit akarnak tőlem, biztos csak valami pótlékot. Én nagyon reális embernek tartom magam és a külső a leglényegesebb. Nem bírom az olyan szövegeket, hogy aki szeret elfogad úgy ahogy vagy olyan negatív ez a szó hogy elfogad (mi vagyok én hogy elfogadjanak? )