Miért van ennyi elkeseredett, negatív ember?

Igen, emlékszem, amikor valami rossz ért, nekem is a legkönnyebb, meg legideálisabb az volt, h fetrengtem nagy önsajnálatomban. Csak ezzel nem jutottam előrébb. És amit egyik válaszoló írt: az önsajnálat tényleg nem érdekli a többi embert. Én is azt vettem észre, h hiába szeret nagyon a családom, nem értékelik az önsajnálatomat. Ami érthető is. Szóval mivel nem lett jobb, ezért szintet léptem.

Néha engem is elkap az a rossz érzés, amikor boldog párokat látok, de nevelem magam: ilyenkor arra gondolok, h egy nap én is így fogok sétálni a szerelmemmel, és boldog leszek. Sokkal jobb így gondolkozni.

ma 20:59 - csak épp nem hiszem el, h nincs egy dolog sem, amiben jó lennél, vagy amit szeretnél. egy ember élete nem lehet ilyen kilátástalan, valamiért mindig érdemes élni. Különben meg volt egy igazán sz.r évem. Amikor konkrétan minden összejött. Vagyis semmi nem sikerült. De abszolút semmi. Bármihez hozzáfogtam, balul sült el. És tudtam, h a következő próbálkozásaim is kudarccal végződnek majd. És így is lett. Aztán elégedetten roskadtam magamba, olyan könnyű volt bőgni, meg sajnálni magam, hisz egy rakás szerencsétlenség voltam, önértékelésem nulla, azt hittem, majd valaki megsegít. Aztán én is rájöttem, h hiába akarnak nekem segíteni bárhogyan is, ha bennem nincs akaraterő, akkor semmi változás nem lett. Szóval év végén úgy döntöttem, lesz mi lesz, a következő évem sokkal jobb lesz és bármi, amihez fogok, sikerül majd. Volt egy szerencsétlen, pocsék, hihetetlenül sikertelen évem, de ennyi volt. Jobbat akarok. És tényleg minden sikerült. Na jó, egy-két dolog csak másodjára, vagy harmadjára, de az esetek 90%-ban minden összejött tényleg! Jó értelemben. Mondhat bárki bármit, hibáztathat másokat, én akkor is 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha az ember változni és változtatni akar, nem lusta érte tenni, akkor sikerülni fog neki. Az az igazán okos ember, aki ezt belátja és gyakorolja. :)