Beleszerettem a legjobb fiúbarátomba? (többi lent, kicsit hosszú lesz)

14 éves lány vagyok. Eddig még soha nem voltam szerelmes, persze olyan volt, hogy bejött egy srác, vagy ilyesmi. Fiúm se volt még eddig. Körülbelül egy éve nagyon összebarátkoztam egy fiúval, de annyira, hogy mára Ő az egyik legjobb barátom. De mostanában olyan zavartnak érzem magam a közelében. Régen is megölelt nagyon sokszor, de most olyankor úgy görcsbe rándul a gyomrom, és zavarban érzem magam. Volt a mikulásbuli decemberben, és akkor épp nem volt barátnője. Láttam, hogy kavart az egyik évfolyam társammal, meg mondta is, hogy lehet összejön vele pár napra. Utána olyan rosszul éreztem már magam, pedig csak most kezdődött a buli. Láttam, hogy nagyon nyomul rá..kimentem az egyik barátnőmmel a wc-re, és ott elkezdtem sírni. Elsőnek nem is értettem, hogy miért. Csak úgy rám jött egy sírógörcs. Sírtam vagy 10 percet a wc-ben, aztán visszamentünk a bulira. Kérdezte, hogy mi a baj, persze én egyből rávágtam, hogy 'semmi'. Magam se nagyon értettem. Bent a bulin is elkapott a sírás, pedig mások előtt még sohasem sírtam, max nagyon pici koromban. Odajött néhány barátom, aki észrevette, hogy sírok. De én kirohantam. Leültem a folyosó végébe, és ott ültem a padlón és sírtam a sötétben. Odajött a legjobb barátnőm, mondtam neki, hogy egyedül szeretnék lenni. Ő elment. Rá pár percre jött a fiúbarátom. Kértem, hogy menjen el, de nem ment. Csendben leült mellém. Kérdezte, hogy miért sírok. Mondtam neki, hogy nem tudom, csak jól esik. Erre azt felelte, hogy olyan nincs, hogy nem tudom. Nem mondtam semmit. Csak sírtam. Ő átölelt, és ott ültünk a buli végéig. A karja közt megnyugodtam. Mivel ott ültünk az egész buli alatt, és beszélgettünk nem is jött össze azzal a lánnyal. Hazakísért, mert ő két utcával messzebb lakik, mint én. Megölelt a házunk előtt, és azt mondta, hogy akármi van, rá számíthatok. Egész este azon gondolkoztam akkor, hogy miért volt jó az Ő karjai közt. Már megfordul a fejemben az is, hogy mi van, ha én többet érzek iránta, mint barátság. Ezt a gondolatot gyorsan töröltem a fejemből. Nem ronthatok el egy ilyen jó barátságot azzal, hogy többet érzek iránta. Minden nap ezt mondogattam magamnak, és sikerült is. Hónapokig 'működött' is. Ugyan úgy voltam vele, mint azelőtt. De pár hete kitört belőlem egy 'féltékenységi roham'. Persze Ő nem tudta, hogy az az volt. Úgy volt, hogy megebédeltünk a suliban. Jöttünk befelé a suli aulájába, mert már indultunk hazafelé, és van egy csaj, akit én nagyon nem bírok. Egyszer barátnőm volt, csak csúnyán átvágott. A lényeg az, hogy úgy jöttek be az ajtón, hogy a fiúbarátom a kezét a vállára tette. Mikor ezt megláttam szerintem 180-ra felment a vérnyomásom. Jöttek befelé, és a csajra erőből rábasztam az ajtót. Meg 'beszélgettünk' útközben, a csaj, a barátom, és én. A csajba ott kötöttem bele, ahol csak tudtam. Szivattam, oltogattam meg minden. (pedig nem vagyok olyan..). A csaj letért az útra, ahol lakik. A fiúbarátom jött velem, és megkérdezte tőlem, hogy mi is volt ez. Mondtam neki, hogy semmi. (tudja, hogy nem bírom ezt a csajt.) azt mondta, hogy hiába nem bírom azért jó szemét voltam vele idézem „már komolyan sajnáltam” na akkor is felment bennem a pumpa. Lehet, hogy túlzásba vittem kicsit. Talán egy picit meg is bántam.

De nem akarom 'Úgy' szeretni. Én azt akarom, hogy ugyan úgy csak barátként szeressem. Igazából azt sem tudom, hogy mit érzek. De az is érdekes, hogy a fiúbarátomnak már 2 hónapos kapcsolata van egy nagyon aranyos lánnyal, és rá nem vagyok féltékeny. Sőt, örültem is, amikor összejöttek. (nem egy suliba járunk a barátnőjével, keveset is találkoznak. Olyan heti egyszer.)

Valaki segítsen. Már nem tudom, hogy mi van.:|