Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez normális érzés, vagy teljesen idegen nektek?
Az a bajom, hogy "rá vagyok szokva" a pasikra. Na ezt ne tessék félreérteni, semmi rosszra nem kell gondolni, egyszerűen csak szeretek tetszeni nekik, és attól vagyok boldog, ha kapom a pozitív visszajelzéseket (külső, belső egyaránt). Most is van egy srác, akivel nemrég ismerkedtem meg, és amikor beszélünk, vagy csak levelezünk, mindig annyira boldog vagyok, utána le se lehet törölni az arcomról a vigyort, hihetetlenül erősnek érzem magam, mindenre képes vagyok és mindent szépnek, jónak látok. (Mielőtt valaki azt mondaná, ez szerelem, leszögezem: nem az. Soha nem voltam még az, biztosan észrevenném, ha az lennék és őt még amúgy is csak néhány hete ismerem, teljesen logikátlan a feltevés tehát.)
Viszont amikor nem beszélünk, nincs kontakt egyáltalán, akkor nagyon üresnek érzem magam, nem vagyok képes semmire, úgy eluralkodik rajtam a kedvtelenség, hogy az már fáj. Bizonytalan leszek, eszembe jut, hogy valószínűleg nem is gondol rám, és akarom, hogy keressen, kapjak valami visszajelzést. Aztán amikor újra találkozom vele, beszélünk, megint megkapom az "adagomat", ez kitart 1, legfeljebb két napig és olyankor nincs nálam boldogabb, aktívabb. Most viszont nem beszéltem vele vagy 3 napja, szóval nincs kedvem semmihez, nem érzek magamban erőt arra sem, hogy kimozduljak, pedig sokkal könnyebb ez olyankor, amikor még tart a hatás. Hát normális ez? És nem ez az első eset, mindig így járok. Mi a fenét tehetnék, és mitől lehet ez? Meg egyáltalán mi ez?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Önbizalomhiány? De nem értem... tisztában vagyok magammal... többnyire. Bár vannak rossz pillanataim, amikor úgy érzem, semmit sem érek, de tudom magamról, hogy miben vagyok jó, miben kevésbé, objektíven látom magamat. És nem azt várom, hogy bókoljanak. Talán inkább az a lényeg, hogy számítsak valakinek, hogy tudjam, hogy gondolnak rám, hogy éreznek valamit, bármit irántam.
De kapcsolatfüggő biztosan nem vagyok, mert egy kapcsolatban meg nem érzem jól magam, én az a szabad típusú vagyok, aki nem szereti nagyon lekötni magát.
Mi az a mániákus depresszió? Volt egy nagyon rossz időszakom, az biztos, de azon túljutottam és igyekszem mindig boldog lenni, még ha néha nem is tudom, hogyan lehetnék az.
16:25 - köszönöm, ez megnyugtató. :) de tényleg nem a bókolásról van szó, nem vagyok hiú, hanem amiatt, amit pár sorral fentebb írtam le.
utolsó: komolyan így lesz?
válasza:
válasza:Hajjaj, én 35 éves vagyok, de erről máig nem sikerült leszoknom. Van férjem és nagyon jó a házasságom, de nekem is szükségem van folyton arra, hogy tetszek valakinek :-))) Nem akarok és nem várok semmit az épp kiszemelttől, de mindig kell, hogy legyen valaki aki eped értem Húhh ez milyen vicces ahogy így leírom, még sosem adtam ki. Pedig nem érzem úgy, hogy önbizalomhiányom lenne. Egyszerűen szebb a napom ettől és ezeket az érzéseket mindig be tudom helyettesíteni a negatív gondolatokkal.
Nyugi, nem káros az az egészségre, ellenkezőleg. Ha neked ez kell ahhoz, hogy boldog legyél, akkor ne ellenkezz. A hosszú és egészséges élet titka ha mindig van valami, ami melegséggel tölti el a szíved. Amíg ennek tudatában vagy és nem szivatsz meg senkit, nem vagy fehérmájú, addig lelkiismeret furdalásod sem lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!