Fiúk! Milyenek vagytok valójában? Milyen érzéseitek, gondolataitok vannak a szerelemmel? (menőzös, fejjátszós válaszokat nem kérek)

Én nem agyalok sokat rajta. Álmodozni lehet, de mértékkel. Az a baj, hogy sokan túlgodolják, mai a kapcsolat megromlásához vezet. Mert ugye előjön a féltékenység is.

A szerelem a természet szivatása, hogy fenntartsa a fajunkat. Alapvetően illúzió és káros (megterheli a pszichét, idegrendszet, érhálózatot, még akkor is, ha nem üt be a crach). Éppen ezért le is van korlátozva biológiailag a test és az elme védelmében az aktív szerelmesség időszaka, általában 1-2 évben szokott ez limitálva lenni. Egyesek örökké újrakeresik, az első nagy szerelmet, melyet még gyerekfejjel éltek meg, de nem fogják fel, hogy még ha meg is találnák, felnőtt fejjel már nem látnák benne a potenciált, nem lenne ugyanaz. Ezért aztán örökké boldogtalanok maradnak ezen a téren. Önismeretfejlesztés és emberismeret kérdése az egész. Aki fejlődik, idővel -s persze a hormonok tombolásának mérséklődésével - a társat keresi, aki fejben is az, nem nyomják el és befolyásolják a döntését egyéb preferenciák, úúúgymintpéldául mennyire népszerű a másik vagy az adött közösségben neki legnagyobb-e a melle. Alapvetően rotálódás van, mivel a szerelem múlik. Eszméletlen nagy fail még, hogy ha múlik a szerelem a lány dobni akarja a fiút. Csak mert neki az a hatalmas érzés kell megint, újra és újra. Nem mondom, hogy nincs ez így jól, de semmiképpen sem ebben a mértékben. Ez így egy oktondi kisgyerek viselkedésére hajaz, aki nem tudja belőni a csokiadagját és egész nap azt enne. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos szint felett már a csokit sem tudod értékelni; a vércukorszintet beállította egy magasabb szintre, a mennyiség növelésével szignifikánsan nem változik sem ennek, sem a boldogsághormonnak a szintje, a rágás is komponense még e folyamatnak - ami ugye nyugtat -, de abban meg elfárad egy idő után. Ugyanígy van a szerelemmel is, a mértékletesség, önmagunkról való helyes fogalmak, érzelmeink felismerése, megtagadása a semmi kergetésének csodákra képes. Nincs időben korlátlanul egybefüggő boldogság az ember számára ezen a világon. Hiába érzed magad mennyekben a zenétől, evésből, drogoktól, abból is elég egy idő után. Vagy ha nincs ösztönös/tudatos önleszabályozás, akkor meg totális romlásba veszi - igen, ez még mindig igaz a szerelemre is.