100-200 éve is ilyen válogatósak voltak a nők?

Igen, vannak előítéleteim. Én nem vagyok olyan, hogy "mindenki hülye rajtam kívül", de egyszerűen tényleg fingom sincs, hogy mit csinálok rosszul. Ha ezt valaki megmondaná, hogy miért nem sikerül azt felszednem, akivel el tudnék képzelni egy normális kapcsolatot, annak még fizetnék is.

Tényleg tisztában vagyok a hibáimmal, és nem akarom, hogy úgy hangozzék ez a leírás, hogy túlságosan jónak értékelem magam. Mert rengeteg hibám van.

Külsőre adok magamra. Olyan 10/6-6,5-nek értékelném magam, de a kondizás, meg a rosszfiús öltözködés (bőrkabát, rövid haj, stb.) legalább egy 1-1,5-öt dob rajtam, már akinek bejön ez a stílus. (szóval nem ilyen páwa vagyok)

Emberileg igen, vannak problémáim, rohadt önfejű vagyok, és néha egy f@sz. Ezzel a szóval lehet szerintem a legegyszerűbben összefoglalni. De amúgy tájékozott vagyok, normálisan el lehet dumálni velem, még néha humorom is akad.

Vannak céljaim, van jövőképem, van iránya az életemnek. Emellett tanulmányilag is jól állok, van egy felsőfokú szakmám, most az egyetemet gyúrom. (Tudom, hogy ez nem sokat számít, lehet egyetemista is segghülye, de én nem az vagyok.)

Emellett nem kevés megtakarításom is van, a többi 21 éveshez mérten, és legális munkából, tehát nem a szüleim tolták belém. És nem is villogok vele. (Lehet ez a baj.)

Szóval valami ilyesmi lennék én.

Nem tudom. Megismerkedem velük, tök jól eldumálunk, mondjuk egy szórakozóhelyen, vagy akárhol, egy baráti társaságban.

tetszik a csaj, aranyos is volt, és nincs barátja, mondom akkor elhívom randira like a sir!

De mindig volt elutasítás. Vagy hogy nem akar pasizni (ja, 18 éves lány mi?), aztán rá 2 hétre össze jött valaki mással. Vagy csak simán "bocs, de nem", vagy valami egyéb terelő duma. A "legyünk csak barátok" szerencsére még nem volt, az a legalja.