A lányoknak nagy része miért nem add esélyt a vissza huzodó csendes fiuknak?

Idézet: "és te egyébként is gimis gyerekekről beszélsz, nem felnőtt, érett férfiakról"

Ezt inkább hagyjuk. Sok 30-35 éves férfinek annyi esze nincs mint egy kávéskanálnyi kávézaccnak. "hehehe láttad a cs*cseit? Hehehe, mekkora s*gge van hehehe!"

Sok ilyen ismerősöm volt már.

Igen, abban igazad van, hogy sok 30 körüli férfi sem viselkedik valami éretten, de azért fiatalkorú srácokat férfinak nevezni akkor is nevetséges. És ami az esélyegyenlőséget illeti, akkor ennyi erővel én is mondhatnám, hogy igazságtalan, hogy a férfiak a szép lányokat választják. Miért nem kell nekik a 100 kilós csorbafogú pattanásos bányarém? Őt nem illetik meg ugyanazok az esélyek? Azt mégsem határozhatod meg, hogy kinek mi jöjjön be. Miért adnék esélyt egy nebáncsvirágnak, ha tudom, hogy nem felelne meg az igényeimnek? Hogy nem tudnám szeretni, nem tudnék férfiként tekinteni rá, hogy unnám és idegesítene, és nem élvezném a vele töltött időt. Ez szerintem még megalázóbb lenne neki, mint esélyt sem adni. Főleg úgy, hogy érezné, hogy csak sajnálatból vagyok vele az esélyegyenlőség miatt, de egyébként még lentebb tolná a már egyébként is alacsony önbizalmát a tudat, hogy csak egy nő utánfutója, semmi több. Az ilyen srácoknak van esélyük arra, hogy változtassanak, hogy akarjanak változni, hogy egy kis bátorságot öntsenek magukba, hogy növeljék az önbizalmukat.

Ugyanez egyébként a nőknél is megvan. A szürke kisegerek, akik láthatatlanná próbálnak válni, nem érdeklik a pasikat. Azoknak van esélyük, akik vagányak, nyitottak, akik értenek a csábításhoz, tudnak flörtölni, magabiztosan mozogni, nőiesek és vonzóak lenni, nyitni, de közben titokzatosnak maradni. Ezt a saját példámból tudom... 18 éves koromig én is ilyen szürke kisegér voltam, vagy épp kiközösített szerencsétlenség. De én változtattam magamon, a hozzáállásomon, a viselkedésemen. És láss csodát, most népszerű vagyok. És a kisujjam sem kell mozdítani a férfiakért, elég válogatnom.

Nem mellesleg hogy működne az esélyadás? Odamegyek hozzá és azt mondom: figyelj, tudom, hogy magadtól hozzám se mernél szólni, úgyhogy adok neked egy esélyt. Valószínű, h ezután se nagyon merne megnyikkanni, vagy csak hebegne-habogna-szerencsétlenkedne. Valljuk be ez nem valami vonzó vagy férfias...miért kellene ráerőszakolni a nőkre egy ilyet, akinek úgyis el van dőlve a sorsa amíg nem változtat magán?