Miért vagy egyedül, miért nincs párod és mióta tart ez a gyötrő állapot?

ma 00:19

Becsülöm, hogy te még ezek után is tudsz abban hinni, hogy van olyan lány, akinek te fogsz kelleni.

Én nem hiszek a csodákban.

Azért ne higgyétek, hogy egy búskomor önmagát vagdosó lelkironcs vagyok.

Való életben haverokkal jól elhumorizáljuk az életet, én vagyok az egyik főhülye. :D

De amikor látok egy párt például buszon egymást ölelgetve, csókolózva vagy éppen rám törnek az érzelmek otthon magányosan ülve a szobámban, hogy miyen jó is lenne egy lányt magamhoz közel tudni, akivel igazán szeretjük egymást és aki mellett végre érezhetném, hogy én is érek annyit, mint más ember, engem is lehet szeretni.

De még ennél is rosszabb, hogy én mennyi szeretet tudnék adni ennek a lánynak, most is annyit kell visszafojtanom magamba. Épp ezért szoktak előtörni érzelmek még inkább időnként hirtelen, szánalmas vagyok tudom, de gyakran álmodozom, hogy van barátnőm, ilynekor még el is képzelem, hogy épp mellettem fekszik vagy a párnát puszilgatom azt képzelve, hogy az a bizonyos lány az. :D

Kezdek bekattanni ezek után még annyira sem kellenék egy lánynak sem ha ezeket megtudnák rólam, ami érthető is.

A legfájóbb az egészben, hogy csak telnek az évek, de én nem érzem, hogy akárkihez is közelebb kerülnék. A lányok visszautasítóak, távolságtartóak velem és mivel nem érzem azt, hogy van esélyem náluk, nem is merek kezdeményezni sem.

ma 00:46

ebben igazad van, tisztában is vagyok vele

itt inkább kiöntöma lelkem, ezért szeretem ezt az oldalt, ha már nem bírom a magányt, ide kiírom magamból, ami bánt

így névtelenül úgysem ismer senki sem