Szerintetek ebbe a kapcsolatba érdemes belekezdeni? (Szerintem kicsit húzós)

Az a lényeg, hogy ne hazugságra, önzésre építsétek kapcsolatotokat. Az ember úgy természete igényli, hogy valakivel intim kapcsolatba kerüljön, megoszthasson mindent, féltve őrzött testi-lelki kincseit. Ezt a teljes önátadást csak az életre szóló elköteleződés biztonsága mellett lehet veszélytelenül megvalósítani.

Ha egymás alaposabb megismerése és a másik melletti teljes elköteleződés nélkül, az érzelmek és testi vágyak hatására elkezdetek "szerelmeskedni", akkor tényleg nagyon valószínű, hogy a boldogságot csalódás követi, ami egy életre megsebzi a lelkedet, női méltóságodat. Érthető, hogy ellenszenves lesz, miután kihasznált, majd újabbra cserélt, mint egy "lyukas cipőt" (ez persze kölcsönös).

Azzal tehát nincs baj, ha "jártok", ismerkedtek. Azzal sincs baj, ha szakítotok, mert beláttátok, hogy nem olyan a kapcsolatotok, amely az örök hűség és a családalapítás alapja lehet. Ilyenkor a szerelemmel, vágyakkal nem kell foglalkozni. Vagy inkább igyekezni kell feldolgozni, leépíteni őket, hogy ne kísértsenek benneteket (kitartó munka ez, de az idő segít). Csak így lehettek igazán szabadok egy "nagy Ő" keresésében... Akármilyen erősek is az érzéki vágyak, józan ésszel, jó szándékkal kontrollálhatók!!!

A benned éledező tűznek tehát égésteret kell készítened. Gondolj egy cserépkályhára. Mi lenne, ha már akkor meggyulladna a tűzifa, amikor még a raktáron van, vagy miközben bepakolod a kályhába...? Még ha eloltod is, utána sem könnyű a dolgod. Ha viszont okosan gyűjtöd és őrzöd a tüzelőt, akkor boldog családi életed melegét készíted elő.