Elvesztettem mindenem (csalad, egyetem, baratok) mert megakartam menteni egy lanyt. Mit tennetek a helyemben?

Van egy lany, akivel kulfoldon ismertuk meg egymast. Nagyon megszerettem ot, mar tobbszor is majdnem osszejottunk, de az elet mindig kozenk szolt...Volt egy pokoli rossz idoszaka az eleteben, kozel volt az ongyilkossaghoz, es ebben az idoszakaban ismertuk meg egymast. Azt mondta, hogy senkire nem tudott szamitani csak ram. Kuldott egy sms-t, mikor itthon voltam, hogy segitsek neki, mert mindenet elvesztette. Ezert, hogy mellette legyek elkoltoztem miatta az orszagaba. Mikor megerkeztem, rendezodott az elete a szuleivel, es a munkajaval.

Most annyira nem tudja feldolgozni azt, hogy odaig durvultak a pokoli idoszakanak a kovetkezmenyei, hogy ram is kihatottak, mert miatta elek mar az orszagaban hosszu ideje. Most pedig en vesztettem el a csaladomat, egyetemet, barataimat, mert jo akartam lenni hozza. O szerinte csak kovetkezmeny vagyok a rossz idoszakanak. Nem tud fuggetleniteni, kulonvalasztani engem a rossz emlekeitol, ezert, ha engem meglat keruli a tarsasagom, mert a rossz emlekek jutnak az eszebe, amirol en nem tehetek. Tul megijesztettem, mert tul odaado, onfelaldozo voltam vele, mert megakartam menteni.

A csaladjat en is megszerettem, es ok is tisztelnek engem, mert kepes voltam az orszagomat elhagyni, hogy itt eljek, csak mert meg akartam menteni a lanyukat. A csaladja mondta nekem, hogy sajnos nekik nincs beleszolasuk az ugyben.

Szerintetek bantja a lelkiismeret, hogy miatta mindenem elvesztettem? Hogy tudnam kulonvalasztani a rossz emlekeit, amikrol en nem tehetek, az en szerepemtol, azert hogy vele legyek?