Jogosan akadtam ki? (bővebben lent)

Néhány hónapja megismerkedtem neten(pontosabban itt) egy lánnyal, facebookon beszélgettünk sokat. Bár fiatal volt hozzám, elsőnek nagyon megtaláltuk a közös hangot(legalább is ezt hittem) Sajnos távolság miatt sosem lett több, de engem nagyon vonzott, ezt többször mondtam is neki. Aztán valahogy egymás lelki támasza lettünk, én beszéltem a kudarcaimról a lányoknál, ő arról a pasiknál. Nem sok nőnek de neki mondtam talán először hogy érettebb a koránál. Tényleg úgy éreztem hogy ritkaság, szép volt, de nem tömeg lány, egyszerű de még is érett. Aztán valahogy jöttek a gondok, én nekem is meg neki is.

Az utóbbi pár hétben egyre furábban kezdett viselkedni, eddig megfogadta a tanácsomat, de most teljes 180 fokos fordulatot vett, egyre jobban kijött belőle a gyerekes gondolkodás, nem akarom ki mondani de arra az útra lépett ami miatt nagyon csalódtam benne. Rossz társaságba keveredett, egyre inkább a rossz fiúk társaságát kereste, nagyon durva ahogy viselkedett. Ezt nem akarom tovább mondogatni csak annyira avattalak be titeket hogy értsétek a következményeket.

Mondtam hogy csalódtam benne, majd mikor kiakadt hogy a pasiknak ez kell a rossz lány, akkor mondtam hogy nem mindenkinek. Hirtelen kiderült hogy volt egy srác aki rendes volt bele és szerette, de neki nem kellett mert külsőleg nem jött be neki. Lehet én vagyok az egyedüli, de úgy gondolom az ember korral levetkőzi annyira a felszínességét hogy erős belső tulajdonságok elnyomják a külsőségeket.

Ekkor megkérdeztem hogy valójában én tetszem neki, mire kiderült hogy semmilyen módon nem jövök be neki.

Ez úgy kiakasztott, nagyon rég volt már ilyen hogy ilyet mondtak nekem, próbálom építeni az önbizalmam, erre ő jön egy ilyennel és most a sárba tiporta. Egyre inkább kiábrándultam belőle, majd végül fájó szívvel úgy döntöttem ennek itt vége.

Azt mondta ő csak kedves volt velem mert bírt engem, nos nekem nem kell a sajnálat, már az elején tudta hogy vonzódom iránta, még sem mondta ki soha, sőt még néha rá is kérdeztem. Bennem meg ott volt a remény, ami most összetört.

Nem vagyok jó pasi, ez tény, de hiszem azt hogy én is megkaphatnék bármilyen lányt, ha elég jó a személyiségem, és ezt fejlesztem is. Nem akarok én sok csajt csak egyet, de fontosnak érzem hogy legalább kicsit is vonzónak tartsanak a nők. Ha az elején mondja még talán maradunk barátok de így.

Férfiúi hiúság volt szerintetek, vagy igazam van és ne pazaroljam olyan emberre az időmet aki nem tekint rám férfiként? Jelenleg van valaki az életemben, így nem is az fájt hogy neki nem tetszem, hanem az hogy hónapokig olyan jókat beszélgettünk, úgy éreztem ha lenne rá lehetőség bejönnék neki. De nem, ez így nagyon szarul esett. Úgy érzem a nő akinek hittem átváltozott egy kislánnyá aki a rossz fiúkra bukik, és úgy is megüti a bokáját.

Bocs a hosszú sorokért, próbáltam a gondom a lehető legérthetőbben leírni...Nincs harag bennem a lány iránt, csak csalódottság..

21/f 17/l