Türelem, vagy határozottság? Hogy kéne döntenem? (hosszú leírás)

Nagyvonalakban: szeptemberben megismerkedtem egy sráccal. Akkor lett vége egy komoly kapcsolatának, és nem titkolt célja volt, hogy alkalmi kapcsolatot akar, viszont én ebbe nem mentem bele, de azt mondtam neki, hogy randizni randizhatunk. Ebbe bele is ment. Ahogy egyre jobban megismertük egymást, rájöttünk, hogy elég hasonlóak vagyunk, és mondhatni félelmetes, mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Hasonló a humorunk, a véleményünk dolgokról, és kultúráltan tudunk a köztünk felmerülő problémákról is beszélni. Körülbelül egy hete le is feküdtünk egymással, és azóta még néhányszor, és ezzel sincs semmi gond, hogy úgy fogalmazzak. Itt is megvolt az az összhang, ami eddig bárhol. Ezek után még jobban keresett, és hiányolta a társaságomat. Rengeteget bújik, és ölelget. Igazából a szex ellenére is inkább ezekről szól egy találkozó. Persze, egyértelmű, megszerettük egymást. Legutóbb ő el is szólta magát ezzel kapcsolatban, mikor együtt voltunk, de azóta mondta, hogy hiába véletlen elszólás volt, tényleg igaz, de erre ő is csak nemrég döbbent rá.

Hát, eddig tartott a tündérmese. Kapcsolatot még mindig nem szeretne, mert még nem akar ilyen szintű felelősséget, és állítása szerint túl sok rossz van még az életében, és fél, hogy megbánt ezek miatt valakit, akit szeret. Egyelőre nem tudom mi az a sok rossz, de majd beszélünk róla. Ismerősei szerint is rendes srác, és nem értik mi ez a hiszti nála. És én is azt tapasztaltam, hogy korrekt, figyelmes...stb Ő igazáből rám bízta a döntést, hogy akarok-e még vele találkozni, és nem is kér olyasmire, hogy várjak rá, nem igérget semmit.

A kérdésem annyi lenne, hogy megérné még türelmesnek lennem, vagy veszett ügy, csak én nem veszem észre? Persze, tudom, garancia nincs arra, hogy a dolgok elrendeződése után velem szeretne lenni, nem is erre irányul a kérdésem, hanem a helyzetre. Soha senkivel nem voltam még ennyire összhangban, és nem akarom túl hamar feladni, de görcsösen ragaszkodni sem hozzá.

Mindketten huszonévesek vagyunk.