Miért érzem úgy hogy, belém soha senki nem lesz már szerelmes?

22 éves lány vagyok. Volt két komoly kapcsolatom az egyik, 17 évesen kezdődött, a másik 20 évesen. Kb. fél éve vagyok egyedülálló, de borzasztó rossz érzések kavarognak bennem. Nem tudom miért, de egyfolytában azt érzem hogy belém már soha senki nem lesz olyan igazából, őrülten szerelmes, mert már mindenki megélte az első, netán második nagy szerelmet, akkor miért lenne harmadjára vagy másodjára is nagyon szerelmes akárki és pont belém? Biztos a sok csalódás, is közrejátszik amit az elmúlt időszakban átéltem. Pl. A legutóbbi komoly kapcsolatom azért ért véget, mert elmúlt az ő részéről a szerelem. Ilyenkor arra gondolok hogy nem is szerethetett igazán, ha ilyen hamar véget ért. Aztán voltam együtt egy olyan pasival is, (kemény 2 hétig), aki bár tagadta, de még mindig az exébe volt szerelmes, egyfolytában róla beszélt(el is jegyezte annak idején), velem meg alig foglalkozott, ritkán telefonáltunk stb. Aztán rengeteg olyan fiúba botlottam bele, aki többnyire nem akart többet nálam szexnél, persze eggyel sem feküdtem le és lám mégsem kerestek utána, pedig mégcsak szex sem volt. Még mielőtt arra gondolnátok hogy bennem van a hiba, igen erre énis gondoltam, de szerintem ez egyáltalán nincs így, egy teljesen természetes, hétköznapi, jó humorú csaj vagyok, akivel szinte mindenről el lehet beszélni és nagyon nyitott vagyok új emberek társaságára. Külsőre 173 cm vagyok, 60 kiló, hosszú szőke haj, nem akarom magam fényezni de szerintem jól nézek ki, nem vagyok beképzelt, de van egy természetes önbizalmam, vagyis inkább márcsak volt mert, ilyen sorozatos pofára esések után, nem hiszem hogy bármire is verhetném itt magam. Hiába szoktam arra gondolni, hogy igenis megérdemlem a boldogságot, ez az érzés mindig elnyom, hogy én nem fogok kelleni senkinek. Ti mit gondoltok? Más is gondolkodik/gondolkodott így? Remélem nem lett zavaros és érthetően írtam, bocsi ha hosszú lett.