Lehet még a barátságunk olyan mint régen? Vagy inkább hagyjam a csudába?

2 és fél éve ismertem meg egy srácot.2 évig a legjobb barátom volt.Igaz megesett,hogy néha össze kaptunk totál hülyeségeken,de rá ha hajnalok hajnalán is számíthattam.Ha el voltam keseredve ő vigasztalt.Volt hogy órákat lógtunk telefonon,és beszélgettünk.Aztán jó féléve minden megváltozott.Megismert egy csajt aki tegyük hozzá alapból nem is hozzá való volt.S teljesen kifordult magából.Pedig sosem mondtam neki,h nem hozzá való a csaj,sőt a csaj ellen se beszéltem soha.Még is én lettem a szemében a rossz.Le qrvázott,elküldött melegebb éghajlatra mert,hogy én nem örülök vele.Nagyon fájt ez nekem hónapokig.Sokat sírtam,mert hiányzott a legjobb barátom.2 hónapja végre sikerült össze szednem magam,erre ma rám írt mint ha mi sem történt volna.Bocsánatot kért,és belátta h ő volt a hülye.Egy csomó fájó seb szakadt ezzel fel bennem,mert minden közös ismerősünknek szidott ha kellet ha nem.Nem is értem,mit akarhat.Azt se tudom meg e tudok még neki bocsájtani valaha azokért amiket rám mondott ok nélkül.Hisz mindig kiálltam érte,stb.Most is sírok ahogy ezeket leírom.Az egyik felem bízik abban,hogy vissza kapja a régi barátját,a másik felem meg retteg attól,mi lesz ha megint átkapcsol neki.

Ti mit tennétek a helyemben?