Mitől fél az akinek nincs önbizalma csajozni, vagy pasizni?

Akinek van önbizalma, az tudja, hogy egy visszautasítás csak annyit jelent, hogy annak lánynak nem jött be.

Akinek nincs, azt azt hiszi, hogy a visszautasítás egy értékítélet róla.

Tudom, hogy jó pasi vagyok (és vannak más jellegű sikereim is az életben), ezért nem félek csajozni.

35/F

Kedves kérdező, egy másik kérdésre írott válaszomból idézek, ha nem nagy baj:

"Az a probléma, hogy ezek a történetek nem ott kezdődnek, hogy az ember csajozni akar, hanem ott, hogy mondjuk, bekerül egy óvodai közösségbe, ahol az alkata miatt (170 cm, 52 kiló, kölyökkép, apámtól örököltem) állandó megaláztatások érik. Utána ugyanez folytatódik az általános iskolában (ha jó tanuló vagy, akkor ez az irigység miatt még rosszabb), csak még durvábban, utána ehhez hozzájön a gimnáziumban a drága hölgyek általi, általában rendkívül tapló stílusban tett elutasítások, továbbá ott van az az igen kellemes érzés, amikor szimplán levegőnek néznek, nem vesznek emberszámba. "

Tehát nem a visszautasítástól való félelem az elsődleges probléma, hanem az, hogy amikor visszautasítanak, akkor felszakad egy csomó régi elfeledett seb, eszedbe jut, hogy már hányszor utasított vissza a társadalom (nem csak a lányok) minden ok nélkül, amikor te mindent meg tettél ami tőled telhető volt azért, hogy elfogadjanak.

Továbbá félek a megaláztatástól is, félek, hogy kinevetnek, félek, hogy újból semmibe vesznek. Azzal, hogy kezdeményezel egy óriási támadási felületet nyitsz magadon, ezt pedig egy introvertált, visszahúzódó személyiség nem szívesen teszi meg.

A neten gyorsabban kapod a pofáraeséseket. Ráadásul nem elég jól kinézni, még jól is kell festened a képeken. A kettő nem mindig ugyanaz. Ja, és a lányok szerint kell jól kinézned. A neten nincs esélyed a jó szövegeddel, a hangoddal vagy a kisugárzásoddal hódítani.

Jó dolog a netes társkeresés, de nem könnyebb, mint a való élet.

"Akkor marad az internet?"

A netes társkereséssel az a baj, hogy túl nagy a konkurencia, Egy átlag társkeresőn kb. kétszer annyi magányos srác van, mint amennyi lány. A lányok közül pedig sok alapból kiesik, ugyanis ők könnyebben találnak párt, kevésbé szorulnak rá a társkeresőkre, magyarul a kínálat sokkal rosszabb, mint a való életben. Ebből következőleg sok a kövér lány (aki valljuk meg, baromi viccesen festene mellettem, aki alig vagyok fél mázsa), olyan is sok van, aki csak szórakozásból regisztrált, vagy túl örömlányos, dohányzik stb.

Tehát mondjuk 20 lányból 5 viszonylag normálisnak tűnik, habár róluk sem tudsz semmit. Mondjuk küldesz nekik egy levelet, szépen intellektuálisan egyedien személyre szabottan megfogalmazva, a bibi viszont az, hogy a pasik többsége ugyanannak a viszonylag normális öt csajnak fogja küldeni a levelet, tehát rosszabb esélyekkel indulsz, mint a való életben. Ha mázlid van, a csaj elolvassa a leveled, esetleg megnézi a profilodat, ha szerencséd van, el is olvassa és nem csak a képig jut el, (amin egyébként rosszabbul nézek ki, mint a valóságban, mert nem vagyok fotogén, habár alapból nem vagyok csúnya). Éééés ha nagyon nagy mákod van válaszol, és talán elkezdetek levelezni. Túl sok a HA.

Megjegyzem több társkereső oldalon is fent vagyok, de elsősorban nem ott szeretnék csajozni. Ott csak kint van a háló ha akarnak valamit, majd írnak ők. A való életben még mindig több esélyem van.