Erkölcsi dilemma. Mégis hogy kéne eldöntenem? (Hosszú sztori, ha nincs türelmed, ne kattints. )

Van egy srác, igazából az egész történés előtt kijelentette, hogy nem akar komoly kapcsolatot. Nemrég ért véget egy hosszú kapcsolata, illetve azt mondta, hogy jóideje nem tudott tartósan szeretni senkit, és így nem látja értelmét.

Én megmondtam, hogy nem fekszem le vele, gondoltam, ha egy könnyű egyéjszakásra vágyik, ettől lelép. Nem így történt. Elkezdtünk randizni. Az igazat megvallva, jobban bánik velem, mint eddig bármelyik párom. Figyelmes, odaadó, megvan a közös hullámhossz. Majdnem minden nap beszélgetünk, nem is keveset. Elég sokszor hangoztatja, hogy ő ezt, ami köztünk van hosszabb távra tervezi, és hogy soha nem találkozott még olyan lánnyal, aki ugyanolyan bolond lenne, mint ő. Aludtunk már együtt, és meg sem próbált szexet kezdeményezni, mivel azt mondtam neki ennek az egésznek a legelején, hogy nem. Volt, hogy ő állított le, nehogy olyat csináljunk, amit megbánunk...

Ha randizunk, kézen fogva megyünk az utcán, csókkal köszön, ölelget, szóval teljesen úgy viselkedik, mintha egy pár lennénk, akkor is, ha lehet, hogy ismerőssel futunk össze (egyetem környéke pl). Sms-eket küld, felhozza a régebbi randikat, rengeteget ölelget, hozzám bújik (szinte folyamatosan, ha együtt vagyunk), és még sokáig sorolhatnám ezeket a dolgokat, de így is nagyon hosszú lesz.

Egy komolyabb beszélgetés alkalmával elismerte, hogy ebből lehet rendes kapcsolat, de nem hiszi, hogy a közeljövőben, és megvezetni nem akar, ezért mondja, hogy nem akar kapcsolatot.

Szexuális téren is úgy tűnik, hogy elég könnyen egymásra találnánk, és mivel nekem már közel 2 éve nem volt ilyesmiben részem, kezdem nehezen viselni a közös éjszakákat. Igazából beszéltünk a dologról, mondta, hogy ő semmit nem akar erőltetni, de visszautasítani biztos, hogy nem fog, ha átgondolom, és így döntök.

Eddig nem is voltam ebben bizonytalan, hisz miért ne tehetném meg? Elég sokat szenvedtem az utóbbi időben, és jól esne a dolog. Ő pedig biztos, hogy megadná a módját, hogy úgy mondjam. Alapból el sem gondolkodnék a dolgon, ha nem úgy bánna velem, ahogy.

Viszont kissé sérti az erkölcseimet a dolog, és nem kevésbé a büszkeségem, hisz annyi lánnyal teheti ezt meg, amennyivel akarja (bár konkrétan ezt, amit velem művel nem hiszem, hogy rajtam kívül művelné mással is, de alkalmi, egyéjszakás kapcsolatokat egyáltalán nem tartok kizártnak részéről). És persze ott van az is, hogy szívesebben kezdenék vele komoly kapcsolatot, de tisztelem a döntését. Ellenben, ha ez sokáig így fog folyni, biztos, hogy nagyon csúnyán megjárom.

Mielőtt bárki ezt válaszolná: biztos, hogy nem érne véget ez a nyitott kapcsolatnak nevezhető valami egy éjszaka után (miért is érne, ha élvezi a dolgokat?).

A kérdésem: nagyon felelőtlen lennék, ha hagynám magam belesodródni még jobban ebbe az egészbe? És nagyon naiv, ha valahol titkon remélném, hogy ebből egyszer (úgy kb fél éven belül) több lesz?

(Trágár megjegyzésektől kíméljetek meg...)