Nemrég vettem észre, hogy kezd megtetszeni egy fiú haverom, azonban pont a legrosszabbkor. Hogy verhetném ki a fejemből ezt az egészet? Nem szeretném tönkretenni a barátságunkat=/

Majdnem egy éve ismerjük még csak egymást, és nekem valamiért van egy olyan szerencsétlen(?) tulajdonságom, hogy a fiúknál mindig csak haver kategóriába kerülök, magam sem tudom miért, elvileg nem vagyok ronda, vagy mi, bár nem sok önbizalmam van. Viszont a lényeg, hogy én eddig nem is vettem észre semmi gyanúsat, havernak, barátnak éreztem mint ahogy ő is engem, imádtam dumálni, röhögni meg hülyéskedni vele, stb. Mivel messze lakunk egymástól, nem is találkoztunk túl gyakran. Úgy egy hónapja merült csak fel bennem a fura gondolat, hogy így megállapítottam magamban, hogy tulajdonképpen ő amellett, hogy tök jó fej, kedves, aranyos, rendes (amit mostanában sajnos úgy látok, hogy ritkaság a fiatal srácoknál, ezért is látom őt kb egy kincsnek pl az osztálytársaimhoz képest... =()Emellett még helyes is, és az érdeklődési körünk is fedi egymást többnyire. Ez csak azért fontos, mert nem ismertem még senkit aki ilyen lett volna=( Viszont akkor nem tulajdonítottam a dolognak túl nagy jelentőséget, úgy voltam vele, normális ha az ember egy barátjáról mint emberről véleményt formál, és ha nekem az a véleményem, hogy amúgy ő egy tök jó srác, akkor ezzel nincs semmi gond. Eddig nem is volt. Viszont nemrég megtudtam, hogy barátnője lett, és mintha akkor kapcsoltak volna fényt nálam, egyszerre jöttem rá, hogy mekkora szerencsétlen vagyok, hogy nem lehet igaz, hogy megtetszett egy haverom... el nem tudtam képzelni hirtelen, miért fáj ennyire, hogy összejött egy lánnyal:/ Nagyon félek, hogy ha találkozunk újra, észre fogja venni a viselkedésemen, hogy valami nem oké, viszont mint barátról, nem szeretnék lemondani róla. Nagyon elkeseredett vagyok, mit tehetnék, hogy elfelejtsem ezt az egészet, és újra csak barátként nézzek rá? Ráadásul idősebb is vagyok, meg minden. Még ha nem is lett volna barátnője, nekem úgysem lett volna esélyem nála, mert túl csúnyának tartom magam, és ott a távolság. De nem szeretném, ha rosszban lennénk, és nem tudom, hogy kezeljem a dolgot magamban, úgy hogy közben ne kelljen megszakítanom vele a kapcsolatot. Neten jól tudom leplezni, de nagyon félek, hogy élőben meglátszik az ember arcán az ilyesmi... =( Azért kérek segítséget, mert amúgy sincsen túl sok tapasztalatom az ilyen érzelmek terén, és névtelenül kevésbé érzem rizikósnak a kérdést. Nem akarok kockáztatni, hogy rájöjjön, de a legtöbb ember akihez fordulhaték, közös ismerős. =/19/L