Az ember (körülbelül) mennyire tudja befolyásolni, hogy mennyire legyen szerelmes? Ez irányítható dolog?

Lehet. Én legalábbis képes vagyok rá.

Egész októberig tudatosan fékeztem az érzelmeimet egy lány iránt, majd úgy döntöttem, inkább szabadjára engedem, hátha úgy könnyebb lesz felszedni. Most éppen fülig szerelmes vagyok. Valószínű előtte is szerelmes voltam, de testi tünetei legalább nem voltak a dolognak. Most viszont olyan vagyok, mint egy zombi. Annyi különbséggel, hogy az egyetlen motivációm nem az agyevés, hanem az, hogy láthassam, megérinthessem, érezhessem az illatát, hallhassam a hangját, hogy vele legyek.

Utolsóval értek egyet, én is tudom irányítani vagy elnyomni, de aztán eljön az a pont, mikor nem akarom már irányítani... akkor jönnek a bajok :)

22/L

Attól függ... Az ember három lelki képessége, az érzelem, az értelem és az akarat szoros kölcsönhatásban áll, bár sajátos függetlenség is jellemzi őket. Az ember akkor igazán szabad, ha tudatosan és szándékosan (vagyis értelemmel és akarattal) cselekszik. Ha az akarat alapvető irányultságait, az "objektív jó" melletti elköteleződését a csapongó érzelmek megrendítik, akkor nagy zűrzavar alakul ki a természet rendjében: gondoljuk csak meg, mi lenne, ha mindenkinek minden vágya teljesülne, ha mindenki azt csinálhatna, amire szenvedélyei indítják... A cél tehát az, hogy bár megbecsüljük érzelmeinket, alárendeljük azokat az értelmünk és akaratunk irányításának. Tudatosan küzdünk helytelen vágyainkkal (önmegtagadás).

Az érzelmek (öröm, bánat, szimpátia, ellenszenv) és a testi késztetések (nemi vágy, éhség, fáradtság) meghatározói idegrendszeri-hormonális adottságok, jelenségek. Az a sajátos érzelem, amit általában "szerelemnek" neveznek, szintén ezek különleges ötvözete, ezért elsődlegesen akaratunktól független, nem tudatosan irányított, hanem ösztönös állapot. Azért is mondják "rózsaszín ködnek", "vakságnak", egyfajta "lelki részegségnek"... Sajátos hatása még, hogy elhomályosítja a tudatot és függőséget okoz (kényszercselekvésekhez vezet): egyfajta "kábítószerhatást" eredményez. Ezért nehéz, sokszor lehetetlen ellenállni a szerelemben a testi vágyaknak, ezért okoz megalapozatlan kötődéseket. Mint ahogy az alkohol vagy a cigaretta, a szerelem is különböző mértékben keríti uralma alá az embereket. Van, aki könnyen túlteszi magát rajta (elfelejti), van, akit egészen "kiüt". Egyes statisztikák szerint az elsődleges szerelemhormon (PEA) átlagosan 18 hónapig (másfél évig) képes tartósan motiválni az embert. Ez a szerelem tehát nem képes egy tartós kapcsolatot megalapozni. E múló szerelemnek a következménye, hogy annyi a pár év alatt kiégő kapcsolat, a gyakori partnerváltás.

Van azonban a szerelemnek olyan fajtája is, ami (általában a "vak szerelem" elmúltával) képes olyan kötődést létrehozni, mely a teljes elköteleződés alapja lehet. Ez nevezzük hitvesi szerelemnek. Itt az érzelmek irányító szerepét átveszi az értelem és az akarat. A pár ebben találja meg a szeretet teljességét. Már nem a maga javát keresi, hanem azt, hogy a másikat teljesen el fogadhassa és önmagát teljesen a másiknak adhassa. Ez a szerelem már nem elvakult, hanem józan érzelmeket eredményez. Ezek az érzelmek könnyebben engedelmeskednek az értelem által irányított akaratnak. Éppen az a feladata minden házaspárnak, hogy ez a hitvesi szerelmet holtukig gondosan őrizzék, gazdagítsák. Ez az igazi hitvesi szerelem könnyen összetéveszthető a tartósabb, de magalapozatlan kötődésekkel. A szerelem hevében, vakságában létesített szexuális kapcsolatban (és gyermekvállalásban) például sokan megtapasztalják azt az erősebb kötődést, amire aztán házasságot építenek. Ez a kötődés valóban képes megerősíteni a kapcsolatot, szinte kényszerként jelentkezik de egyáltalán nem elég ahhoz, hogy minden nehézséget legyőzzön. Hiányzik mögüle a teljes lelki egység, amit nem pótolhat a hormonális kötődés. Ezért megy tönkre sok házasság több év vagy évtized után...

Fontos feladata tehát mindenkinek, hogy megtanuljon uralkodni ösztönein, érzelmein, indulatain, szenvedélyein. Ez ugyanis nehéz, de nem lehetetlen. Kisgyermekkorban kell kezdeni, serdülőkorban különös hangsúlyt helyezni rá, felnőttkorban pedig kitartóan gyakorolni. A siker kulcsa a jó alapelvek melletti elköteleződés: akarni kell. fel kell ismerni, hogy jó, és szükséges, hogy megtegyük. Sajnos, élvezetvágyó természetünk ellenünk dolgozik, tele vagyunk rosszra való hajlammal. De a jó az mindig képes utat találni magának. Ha tehát kezdettől fogva fontosnak tartjuk, hogy szerelmi vágyainkat fegyelmezzük, "racionalizáljuk", akkor előbb-utóbb "igába hajtja a fejét" az ösztönénünk. Ha viszont akár csekély mértéknek is, megalkuszunk, játszunk a tűzzel, akkor könnyen lángba borul a lelkünk. Ha már "rabok vagyunk", akkor sem szabad feladni: hosszas, kitartó küzdelemmel (esetleg segítséggel) lerázhatjuk magunkról érzelmeink, hormonális késztetéseink uralmát. Szabad akaratunkat az érzelmek "csak" befolyásolják, de nem kényszeríthetik. Ez nemcsak a szerelemre, hanem a nyers nemi vágyra (orgazmuskényszer mint "feszültségoldás") és mindenféle érzelemre áll.

Bocs a hosszas elemzésért. Remélem, valamit segíthettem válaszommal. Jó gyakorlást!