Ha egy srácnak egy hét randizgatás után bevallom, hogy szeretem, hülyének fog nézni?

Értem én, de megint jönnek a mesterségesen generált problémák.

Azért bő 9 hónap alatt nehogy már ne legyen alkalom a szexre. Ha nagyon akartátok volna, akkor megoldottátok volna. Ezután majd jön a nekem korai még, hogy lefeküdjek veled duma.

dettó 24 éves vagyok, de számomra pl. elég hülyén venné ki magát, hogy a másik benyőgné, hogy szeretlek, nessze kezdj, vele valamit - ez számomra olyan kisiskolás, amolyan: 'tetszel, járunk?' típusú. Valahogy idétlen, lányregényes, gyerekes - most akkor mondjam azt, hogy aha, én is bírlak, és most, hogy ezt tisztáztuk, mit is csináljunk? Álldogáljunk félszegen egyik lábról a másikra, és vigyorogjunk, minta vadalma? Mert az jó, hogy a romantikus filmekben itt van akkor a katarzis, és the (happy) end, de itt nincs csapó.

szóval én hülyén érezném magam, hogyha a lány, akivel randizom, ezzel jönne, jó eséllyel nálam akár illuzióromboló hatása is lehetne (hál' az égnek eddig még megkíméltek az ilyen pöttyös regényekbeli pillanatoktól).

Nem hiszem el, hogy ezt nem lehet valahogy "érettebben" megoldani, lehet ezt más jelekkel is egyértelmáen kimutatni a ragaszkodást, az érzelmet, hogy még a legtöketlenebb férfiember is kénytelen legyen szembesülni a helyzettel, egy alkalmas pillanatban odabújás pl, hogy csak az egyik legegyszerűbbet, de talán legkedvesebbet mondjam. Én ezt a szeretlekezésre már csak akkor vagyok vevő, amikor már tényleg van valami két ember között, de ilyen nagy beismerő vallomásként nagyon visszásnak hat számomra.

Aztán persze biztos van olyan típus, akinek bejön a szóbeli vallomás, de ha olyat kaptál ki mint én, akkor ez nem feltétlenül jó ötlet.