Selejtes vagyok? Normális ez?

Mindig olyan férfiakkal kezdek kapcsolatot, akikkel nem kellene. Olyanokkal, akiknél én úgymond "magasabban" állok, akiknél jobb vagyok. Akik rám vannak szorulva. Èlvezem, ha jobban tudok dolgokat, ha segíthetek nekik, és ha utána csodálkoznak, hogy "nahát, micsoda lány...".

Az eszemmel tudom, hogy olyan férfiakat kellene keresnem, akik engem segítenek, akik elörébb visznek az életben, nem olyanokat, akiknek én kellek ahhoz, hogy elörébb jussanak. Aztán ök elörébb jutnak, fejlödnek mellettem. Szeretnek, mert nagyon szeretnek, nekem mégis jobb lenne, ha arra törekednék, hogy olyant találjak, aki végre engem is segít, támogat (NEM anyagilag). Ha olyan férfival kerülök össze, aki nálam okosabb, müveltebb, szélesebb látókörü, magasabb egzisztenciájú, akkor olyan kisebbrendüségi komplexusom lesz, hogy legszívesebben elfutnék, és a kapcsolatból is rendszeresen kilépek.

Kérdéseim:

Mi lehet velem a probléma?

Egyáltalán baj az, hogy olyan férfiakkal érzem jobban magam, akiknek én kellek ahhoz, hogy lépni tudjanak valamerre? Ha én élvezem azt, hogy segítek nekik?

Ez az alacsony önbizalomból fakad? Ha igen, akkor az önbizalom erösítésével változtathatok ezen, és tudok majd nyitni a talpraesett, "erös" férfias férfiak felé?

Most már teljesen össze vagyok zavarodva, hogy selejtes vagyok...