Csak szerintem elfogadhatatlan ez az új kapcsolati hozzáállás?

Ismerek olyan házaspárt, akik már vagy harminc éve együtt vannak, szeretik, jól megértik egymást, de soha nem voltak egymásba szerelmesek, mégis boldogok együtt.

Azt hiszed, ez új hozzáállás? Régebben egyenesen a családok választották ki, hogy kivel házasodjanak össze a fiatalok. Ahhoz meg aztán végképp nem volt köze a szerelemnek.

Én nem vagyok ilyen, én szerelemből vagyok a párommal, nem is tudtam volna elképzelni, hogy szerelem nélkül válasszak valakit.

De ettől még megértem azokat is, akik nem a szerelmet tartják a legfontosabbnak a kapcsolatban. Nem feltétlenül azt jelenti ez, hogy nem jutott jobb, lehet, hogy más sokat csalódtak a szerelemben és inkább választanak egy megbízható, rendes embert, akivel ha nem is szerelmesek, de szeretik egymást és ez teszi őket boldoggá.

Nem egyformán gondolkozunk az ilyesmiről és nem is egyformán érzünk. Mindenkinek mások az igényei.

Annak viszont én sem látom értelmét, hogy csak azért legyen az ember a másikkal, mert egyelőre nem talált jobbat, de addig, amíg esetleg talál, ne legyen már egyedül. Ez tisztességtelen a másik féllel szemben.