Hogy lehet elviselni a tudatot, hogy az exed valószínűleg lassan el fog kezdeni csajozgatni?

Egészen biztosan el fog múlni ez a fájdalom, amit most érzel. Most már én is értem a legyen értelme a szakításnak dolgot, de muszáj elfogadni, hogy sokszor a szakításkor felhozott indokok nem mindig igazak, vagy nem teljesen igazak. Így az elképzelhető, hogy szerelmet nem érzett irántad, viszont az már nem olyan biztos, hogy a szakításotok után azonnal keresni-kutatni fogja a tökéletes, mindent elsöprő szerelmet. Lehet, hogy előtte kipróbál egys'mást, összejön ezzel-azzal, csajozgat, flörtöl. Az is lehet, hogy ez volt a valódi indok.

A lényeg, hogy ne ezzel törődj, még ha nagyon nehéz is. Szép dolog, hogy örülnél neki, ha boldog lenne az új párkapcsolatában, ahol megtalálta az őrületes szerelmet, de gondolj arra, hogy őt most lehet hogy az fogja boldoggá tenni, ha össze-vissza szórakozik.

Már sajnos nem az életed része, te sem az övének, az útjaitok kettéváltak, mindenki megy a maga útján tovább, amerre te már nem mehetsz vele. Bármit is csinál a jövőben, az már nem rád tartozik, nem szólhatsz neki, nem befolyásolhatod sajnos.

Tudom, hogy nehéz elfogadni, hogy eddig én voltam az életének a közepe, most pedig gyakorlatilag egy senki leszek számára; és több köze lesz hozzá bármelyik ritkán látott haverjának, mint neked, de ezt meg kell tudni emészteni, mert különben csak rosszabb lesz.

Kezdd el szervezni az életedet nélküle. Tervezd meg mit fogsz csinálni és kikkel. Csinálj programokat, barátnőzz, szórakozz. Kapcsolódj ki.

És gondolj arra, hogy te is megérdemelsz egy olyan társat, aki szerelmet érez irántad, és aki nem szakít veled, hanem veled marad örökre.

Remélem sikerül majd túllépned rajta. Szurkolok.

100%ban ezt éltem át 1 hónapja.

Minden reggel bőgés (fiu létemre ha gáz akkor is...), jókedv kizárva. Nem igen volt értelme semminek, ha véletlen jó kedvem volt eszembejutott, és annyi az egésznek.

Az óta eltelt egy hónap, van új barátnőm, és minden rendbe van.

Nem mondom h. már nem jut eszembe, mivel én magam se akartam szakítani, és bizony borzasztó érzés volt, de sose feledd, hogy ilyenre csak egy lelketlen ember képes (ill az én esetemben már korábban írtam h. majdnem könnyes szemmel szart le...).

Később már csak gondolni fogsz rá mikor mással leszel, de nem lesz olyan szaar mint most. El fog múlni, örökké nem lehet rossz. Ezt első kézből állítom.

Fel a fejjel, tessék hapsizni :)