Vajon miért pont a jószívű, szeretettel, kedvességgel, és érzékenységgel teli lányok, fiúk kapják a legkeményebb pofonokat?

Azért, mert vonzzák magukhoz az élőskődő, féreg embereket, és amikor pofont kapnak, fel vannak háborodva, hogy de miért, ők mindenkinek jót adtak... Az élet nem igazságos,adhatsz egész életedben jót és kaphatod a szart a képedbe, meg adhatod a másik képébe a szart, te pedig "mindig" csak a jót fogod kapni.

Nem kell senkinek se kiönteni a szíved, kiadni magad, túlságosan, felebaráti szeretetnél erősebben szeretni, csak azok után, ha már valóban ismered

Az "igazán érzékeny, szívük csordultig megtelve szeretettel" típusú emberek általában alkalmazkodóak, nehezen mondanak nemet, nem igazán képesek az elutasításra és agresszivitásra. Pár perc beszélgetés után ez elég nyilvánvalóvá válhat, és ezeket az embereket általában semmibe veszik, megtámadják, rosszul bánnak velük. Ők a tökéletes áldozati bárányok minden farkas számára.

Javaslom, hogy olvasd el Barbara Berckhan-tól a Verbális önvédelmet, ami kifejezetten az ilyen "a légynek sem tudok ártani, mégis mindig velem csesznek ki" típusú embereknek ad hasznos tanácsokat :)

Kérdező! A fő kérdésedre válaszolva: én pont ilyen ember vagyok, az én hátamon fát lehet vágni, főleg akkor, ha szeretem az illetőt, és nagy hibám, hogy csak nyelek-nyelek, de nem csapok vissza, mert egyszerűen képtelen lennék tudatosan ártani másnak, főleg, ha látom a másikban a szépet és ezért egyszerűen nem tudok a rossz dolgaira fókuszálni... nem egy durva mentális pofáncsapást kaptam már, de mindig túl tudtam lépni ezen, erős vagyok és ha szeretek, ez csak még erősebbé tesz... mondjuk a végén meg belefáradok és otthagyom a fenébe (pl egy ismerősömmel 1 évig nem is tartottam a kapcsolatot, mire felhívott... de ehhez is kb 5-6 évnyi folyamatos lelki leszipolyozás, kihasználás, stb kellett, mire azt mondtam, hogy na most már húzzon a fenébe az életemből) de valahol az van bennem, hogy megéri igenis küzdeni mondjuk egy kapcsolatért, főleg ha látom, hogy értékes a másik. Zsák a foltját:)

A zsarus kommentedhez a gondolatom - pont egy könyvben olvastam, ami nagy igazság, hogy fontos, hogy őszinte legyen az ember, csak nem mindegy, MIKOR! Testvérem pont EZÉRT nem ment rendőrnek, pedig szeretett volna, na de hogy a családja életét kockáztassa?! áh...

Egyébként nem nehéz az őszinteség, csak tényleg nem mindegy, mikor vagy az, mert pl bejön a főnököd egy szakadt ruhában, te sem mondod azt, hogy hú basszus de tró.ger módon nézel ki... pedig csak az igazat mondtad:)

Szóval visszatérve: nem tudom, miért ők/mi kapják/juk ezeket a pofonokat, viszont magamból kiindulva én valahol hálás vagyok ennek a rengeteg szarnak, amit mind család, mind emberek részéről kaptam, mert egyrészt erősödünk (de a szívem ugyanúgy lágy:)) és csak jobb emberek leszünk (tudjuk, milyenek ne akarjunk mi lenni:)) másrészt jobban ki lehet ismerni az ilyen embereket, hogy kiben nem szabad megbízni, kit kell messziről elkerülni, ez egy idő után már a zsigereidből jön, mert lehet, h vki jó fejnek tűnik, de érzed, hogy valami ro.hadtul nem klappol és ilyenkor inkább kerülöd. Mondjuk a "panda" lelkem időnként idegesít, mert van, hogy rohadt mély letargiába, depresszióba tudok esni és iszonyat hurrikán tud tombolni bennem, ezért ilyenkor hűvös is vagyok (hogy mást ne terheljek ezzel, ne máson vezessem le), de cs.essze meg, én akkor is örülök, hogy ilyenre formálódtam, nem pedig egy elkényeztetett, (élet)tudatlan, megcsalós, stb... buta libává, aki érzelmileg/anyagilag kifacsarja a másikat, tojik a másikra, hogy annak is lehet saját véleménye/élete, meg akármit csinál, az rossz - házisárkány effektus:D sosem tudnék papucsot csinálni a másikból, mert mellém nem papucs kell, hanem egy hús-vér, érző szívű társ:))

Egyébként szörnyeteggé sztem az válhat, akiben valahol megbújik, vagy hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta a gonosz, de ezt tudatosan kéne formálni magunkban, hogy milyenek legyünk/ne legyünk.

+ 1: ha hiszel a karmában meg ezekben, ott elvileg ha előző életedben sz@r alak voltál, azért "bűnhődsz" most, mondjuk én ebben a részben nem hiszek, csak abban, hogy az élet mindenkinek hoz jót is meg rosszat is, nekünk meg meg kell tanulni felállni:)

bocsi a hosszú blabláért:)

22/L

Nem gondoltam volna,hogy a fiúk is tudnak ilyenek lenni:)

De pozitívan csalódtam kedves utolsó:D