Az idő mindent megold?

Idén 7. éve, hogy szeretek egy embert, akinek én mindig csak a 2. voltam. Szeret ő is, tisztel, becsben tart. A korra hivatkozott mindig (13 év korkülönbség), hogy nekünk nem működne együtt. Én mindig reméltem, hisz a remény hal meg utoljára. Reméltem, hogy egyszer egymáséi leszünk, hogy csak én leszek neki, nekem meg Ő. Én időm alatt 3 komoly kapcsolata volt. Tavaly költözött (jött össze) össze a lánnyal, akivel most is együtt van. 2 hete láttam meg az ujján a gyűrűt, eljegyezte. Tegnap bejelentette, hogy megnősül és hogy terhes a lány. A gyereket tervezték, 2 hónapja.

Nekem Ő (a fiú) nagyon sokat jelent, és itt nem csak szerelemről szól a dolog. Én rá nagyon felnézek. Úgymond a példaképem. Mindig segített, meghallgatott, tanácsokat adott, iszonyat sok szeretet kaptam tőle, udvariasságot, tudást.

Mint barátot képtelen vagyok elengedni, nem is akarom. Nekem ő iszonyat sok pozitív energiát ad (ami sajnos bennem kevés van)

Hetente 2× van közös elfoglaltságunk (többen vagyunk), ahol heti 1× vagy 2 hetente biztos összefutunk.. vagy a hétvégi rendezvényeken.

El lehet valakit így felejteni? El lehet felejteni az iránta érzett szerelmet? El lehet felejteni, meg lehet szüntetni a fájdalmat, ha mással látom? Meg fog szűnni a féltékenykedésem? Tudok majd a kis gyermekére tiszta szívből rámosolyogni? Lehetséges lesz ez, ha 1 hónapban legalább 3× 4× összefutunk?

A szívem szakad meg.

22/L