Kezdem sokszor úgy érezni (viszont nem akarom elhinni) hogy csak egy szamár vagyok ha nincs ló. Kíváncsi vagyok véleményekre. Szerintetek mit kéne tennem?

Fiú. 3 éve ismerem azóta szerelmes vagyok belé másra rá se tudok nézni olyan téren.Egy kis ostoba 14 éves "plátói" szerelmének indult.Külsőre bejött nem tudtam róla semmit csak a nevét és oda voltam érte.Megismertem és teljesen beleestem. Igazából sose mutattam ki,hogy szeretem(talán ez egy nagy hiba volt...)Féltem hogy kínos lenne ha részéről semmi a dolog. Aztán többet találkoztunk,beszélgettünk,de ismét nem mertem kimutatni mit érzek...Féltettem a barátságunkat. Próbáltam felejteni,elfogadni hogy csak barátok vagyunk. Úgy tűnt sikerülni fog...lett egy barátnője és miatta hónapokig hozzám se szólt...Mikor a barátnője szakított vele egyből hozzám fordult,én "vigasztaltam". Ekkor árulta el,hogy nagyon bízik bennem és jó hogy bármikor számíthat rám.Naponta beszélgettünk és találkoztunk egy csomót. Jött a nyár.Egy nap kihívott és a nap végére kézen fogva jártunk smároltunk stb. igazából olyanok voltunk mint akik együtt járnak.(mikor csak ketten voltunk egy két mozdulatából azt szűrtem le hogy lehet ment volna tovább is...-.-)Aznap este beszéltem vele és azt mondta hogy sosem volt szerencséje a lányokkal és nem kell neki új kapcsolat ezt megfogadta mikor volt barátnője szakított vele és sajnálja ha megbántott,sosem akart ártani nekem blablabla. de idézek "erre szükségem volt".

Fordulat.Egy hét és összejött a volt barátnőjével.....aki 4 nap után megint szakított vele.... Ezek után találkoztam egyszer vele.Nem sokat beszéltünk és a szemébe se tudtam nézni. Szégyelltem és szégyellem magam hogy hagytam magam"kihasználni(??)"...és valamennyire haragudtam is rá. Egy ideig megint nem beszéltünk most már újra, és mostanában ő keres engem....Sokszor mondták mások hogy "hagyd inkább" de makacsul elengedtem ezeket a fülem mellett és mentem a fejem után...és igazából így már többet elértem mint ha hagytam volna...